Szamosvári Evelin Orsolya

A házasság gondolatával sokáig nem voltam barátságban. 8 éves koromban sajnos elváltak a szüleim, és gyerekként felelősnek éreztem magam egy olyan kialakult helyzetért, amit nem én idéztem elő. Szerettem volna rendbe hozni egy olyan problémát, ahol nem volt döntési lehetőségem. A válást úgy éltem meg, hogy engem hagynak el a szüleim, nem egymást. házasság

Aztán láttam jó példát is a házasságra, az édesanyám második házassága révén, és teljesen összezavarodott a kép bennem.

A házasság most rossz vagy jó? Min múlik, hogy hogyan alakul? Mit kell tenni, hogy jóvá váljon? Képes vagyok én is rá? A mélyen gyökeredző félelmeim ütköztek a jó tapasztalásaimmal. Hiába tapasztaltam a jó élményeket az életemben, valahogy mindig felszínre törtek a félelmeim, és pillanatok alatt leromboltak minden pozitív érzést bennem. Nem értettem mi történik velem.

Kerestem a kérdéseimre a válaszokat, szerettem volna a saját kezembe venni az irányítást. Rá kellett jönnöm, hogy ahhoz, hogy változást érjek el, szembe kell nézzek a saját félelmeimmel. Olvastam, tréningekre, képzésekre jártam, előadásokat hallgattam, hogy a megfelelő tudással változtatni tudjak a gondolkodásomon.

A tudás egyre jobban felszabadított, kezdtem megérteni a működésemet, felismertem, hogy hol akadályozom saját magam.

Amit ismerünk, azon tudunk változtatni, így indultam el az önismereti utamon és vezetett el a férjemhez, akivel 7 éve alkotunk egy párt.

Ez a 7 év nemcsak egymás megismeréséről szólt, hanem önmagunk elfogadásáról és szeretetéről is. Egymásnak tükröt mutatva csiszolódtunk, formálódtunk, hogy illeszkedjünk egymáshoz. Sok mindenben nem vagyok biztos, de abban az egyben igen, hogy ő a társam, a legjobb barátom, és ezért minden nap igyekszem tenni, hogy így is maradjon.

Velem kezdődött, de az utam még nem ért véget. Hiszem, hogy mindenki megérdemel egy olyan kapcsolatot, amelyben kiteljesedhet, amely nem a beletörődésről, megalkuvásról szól, hanem amelyben jó élni: szenvedéllyel, gyengédséggel, vagy akár őrületesen, ha ahhoz van kedvünk, tele izgalommal, és élményekkel, vigasszal és támogatással, egymás feltétel nélküli szeretetével. Mára már életcélommá vált, hogy megadjam azt a támogatást minél több embernek, amellyel megtapasztalhatják ezt a felszabadító érzést, megszeressék önmagukat, megtanulják irányítani az életüket és megtalálják a harmonikus párkapcsolathoz vezető utat.

A beszélgetések során rengeteg új felismeréssel gazdagodhattok, és amennyiben megértitek és elfogadjátok önmagatok, illetve a társatok beállítottságát, sajátos gondolkodásmódját, krízis- és konfliktushelyzetben való működését, visszakaphatjátok a hatalmat a kapcsolatotok felett. Alázattal, fáradhatatlan szorgalommal mélyítem a tudásomat, sok mindenre nem tudom a választ, de ígérem, hogy minden tudásommal és erőmmel azon leszek, hogy közösen megtaláljuk.