A “Szövetségben” című interjú sorozatot azért indítottuk el, mert inspiráló személyeken keresztül szeretnénk bemutatni, pozitív példát adni, hogy igenis párkapcsolatban élni jó. Ahol szó van a kapcsolatok nehézségeiről, örömeiről és összetartó elemeiről. Mindenki képes arra, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenre vágyik. Tehetünk róla, tehetünk érte. Ha bővebben érdekel a motivációnk, akkor ITT olvashatsz még róla.

Te is, én is sokszor nehézségekkel küzdünk,  közben pedig mosolygunk a közösségi médiában megosztott képeken. Engem mindig is érdekelt, hogy vajon milyen történet lakozik egy-egy kép mögött. Milyen pillanatot örökíthetett meg az a fotó? Mit érezhettek, és gondolhattak abban a pillanatban, amikor a vaku felvillant? Mosolyognak legtöbbször, így az az érzésem, hogy talán felhőtlen, napos az ég. Én mégis inkább beszélgetéseket kezdeményezek, mert érdekel, hogy ki, hogy van, mivel küzd éppen, vagy mi okoz neki örömöt, mire büszke, vagy mitől fél, érdekelnek mások érzései és a gondolatai. Sokszor nehézségekkel küzdünk, mindenki, nincs kivétel, nincs tökéletesen boldog élet. Olykor vállunkat súly húzza lefelé, cipeljük némán a terheket, keressük a saját  válaszainkat és megoldásainkat, vágyunk a boldogságra.

A boldogság számomra egy folyamat, amely ugyanúgy lehet fájdalmas, gyötrő, mint örömteli és békés az adott ponton. Boldog ember vagyok, de vannak nehezebb pillanataim, napjaim. Mélységek és magasságok váltják egymást, a hangulatom hullámzik, mint a tenger. Egyik hullám maga alá temet, a következő felemel. Hol vihar tombol, hol pedig egy békés kikötőbe érek. 

Julcsi és Dávid egymás kezét fogják, hogy a hullámok ne sodorják egymástól messze, vagy nagyon mélyre. 2019. november 24-én született meg Nimród, a szerelmük gyümölcse. Sürgősségi császárral érkezett erre a fura bolygóra, 24 hetes korában. Míg Julcsi erősödött, Dávid vigyázott a kisfiúkra, aki minden gondosság ellenére, aznap az angyalok közé költözött. Hiszem, hogy onnan figyeli a szüleit, és biztos vagyok benne, hogy arra vár, hogy a családja egy biztonságos kikötőbe érjen, és kikössön. A halálról méltatlanul keveset beszélünk, pedig a legnagyobb közhellyel élve, az életünk része. Egy kisbaba esetében az ember úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, mélyen megrendül az egész világ. Most is gombóc van a torkomban, a könnyeimet nem is tudom visszatartani. Hogyan lehet tovább élni, keresni az örömöt egy ilyen esemény után? Julcsi és Dávid pont ezt mutatja meg, nem adják fel. Erőtlenül mégis erősen, egymásra támaszkodva, egymásból erőt merítve haladnak előre, őrizve a szívükben egy édes kisfiút, egy angyalt.

 szövetségben

Ismerjétek meg Julcsi és Dávid szövetségét

szövetségben 

Hogyan ismerkedtetek meg?

Vicces története van. 2017 júliusában egy internetes oldalon célzottan kerestem azt a srácot, aki a középiskolában az első barátom volt. Ezen az oldalon a webkamera és a mikrofon használatával a világon bárkivel beszélgethetünk (nyelvtanulásnak sem utolsó). Dáviddal többször összedobott a rendszer, de senkivel nem kezdeményeztem beszélgetés, mert egy valakit kerestem. Egyébként az oldal jelezte, hogy Németországból ír ( édesapjával kint éltek), németül pedig egy szót sem tudok. Körülbelül ötödik alkalommal dobott minket össze az oldal, amikor szó szerint rám “ordított”, hogy: „Maradjál már itt légy szíves”. Hirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy: “Oké”.

Órákon át beszélgettünk, majd elkérte az elérhetőségemet. Onnantól fogva másfél hónapon át minden egyes este órákat beszélgettünk. A rekord az volt, mikor este 8-tól reggel 6-ig megállás nélkül beszélgettünk videóhívásban.

Mi történt abban a pillanatban, amikor tudtad, hogy vele szeretnéd folytatni az utazást az élet tengerén?

Körülbelül másfél hónappal a megismerkedésünk után került sor az első igazi randira, amikor haza látogatott Németországból. Elhívott vacsorázni, mindketten nagyon izgatottak voltunk. Amikor a kocsival begördült a ház elé, és egymás szemébe néztünk, mintha lassított felvételben láttam volna magunkat. Tudjátok, az a nyálas, romantikus filmbe illő pillanat volt. Azt hiszem már akkor, ott eldőlt minden. A végtelen sok beszélgetés, amire a 8 hónapnyi távkapcsolat miatt sor került, és a sok viszontlátás öröme, csak megerősítette bennem az érzést, hogy vagy vele, vagy senki mással. 

Mit jelent számodra a házasság? szövetségben  szövetségben

Számomra a házasság életre szóló szövetséget és köteléket jelent. Ő engem, én pedig őt választom, bármilyen akadály is álljon elénk. 

Fejezd be az alábbi mondatot: szövetségben szövetségben

“Azt szeretem a férjemben a legjobban…

…hogy biztonságban érzem magam mellette. Mindenben támogat, erősít, és minden nap érzem a szeretetét, hogy a legrosszabb pillanatokban is meg tud nevettetni. Szeretem, hogy ugyanolyan az értékrendünk. És amit még nagyon szeretek benne, hogy férfi létére ki tudja mutatni az érzéseit.”

Mit gondolsz, mitől működik a kapcsolatotok? Mi az erősségetek?

A mérhetetlen szeretet, amit egymás iránt érzünk. A közösen átélt boldog és fájdalmas pillanatok, amik örök köteléket alkottak közénk. Sok mindenben hasonlítunk, amiben nem, abban pedig kiegészítjük egymást. A bizalom, a hűség, és a kommunikáció is fontos alappillérei a kapcsolatunknak. 

Mindketten túl voltunk egy-egy komoly és hosszú kapcsolaton, tudtuk, hogy mi az, amit akarunk, és mi az, amit nem. Ezáltal tanultuk meg igazán értékelni egymást. 

Idézz fel néhány szép emléket a férjeddel kapcsolatban, amikor érezted a szeretetét! szövetségben

Milliónyit fel tudnék sorolni, de ha csak egy-kettőt mondhatok, akkor az egyik az lenne, amikor még távkapcsolatban éltünk. December eleje volt. Azt mondta figyeljem a futárt, mert küldd nekem egy csomagot. Kicsit gyanús volt, hogy szombaton, mert akkor nem is járnak felénk a futárok, de ezt azzal magyarázta, hogy mivel ő is a GLS-nél dolgozott odakint, így ő valahogy meg tudta oldani. Mondta, hogy a személyi igazolványom legyen nálam, mert biztosan kelleni fog. Szombat délelőtt, a személyimmel a zsebemben vártam a futárt. Csöngettek. GLS pólós futár áll a kapuban nagy dobozzal a kezében, nekem háttal, mire gyanús lett volna, hogy hol a nagy autó, megfordult és Dávid állt ott előttem. Másnap indulnia is kellett vissza, de levezetett Hamburgtól Hatvanig, hogy kevesebb, mint 24 órára együtt lehessünk, majd ugyanennyit vissza. 

Olaszországi nyaralásunk is csodálatos emlék, amikor megkérte a kezemet, és természetesen az esküvőnk. Felejthetetlen pillanat számomra a reakciója, amikor meglátott menyasszonyi ruhában.

Mondd el a férjed szemszögéből, hogy mit szeret benned, és mi az, amiben szeretné, ha változnál! szövetségben

Szereti bennem, hogy odaadó, gondoskodó és jó szívű vagyok. Azt szeretné, hogy legyen több önbizalmam, és vezessek végre, ne csak dísznek legyen a jogosítványom. 

 

Mit csináltok szívesen közösen, ha nyertek 5 perc  “MI” időt? szövetségben

Nagyon változó. Van amikor „csak” beszélgetünk, vagy megnézünk közösen egy videót, ami mindkettőnket érdekel. Máskor csak összebújva lefekszünk arra a pár percre, de olyan is van, hogy vérre menő UNO harcot vívunk.

Hogyan hozzátok meg a közös és egyéni döntéseket?szövetségben

Minden döntést, legyen az akár egyéni, akár közös együtt hozunk meg. Még ha a másik felet nem is érinti, akkor is kikérjük egymás véleményét és közösen beszéljük meg mi lenne a legjobb döntés. 

Mi a párkapcsolati szupererőd? szövetségben

Ez nehéz kérdés, de talán az, hogy nagyon tudok szeretni, és nagyon szeretek gondoskodni arról, akit szeretek.

 

Miből merítesz erőt a nehezebb időszakokban? szövetségben

 

Egymásból merítettünk erőt, nem engedtük el egymás kezét a legmélyebb pontokon sem. Erőt merítek a férjem öleléséből, a nevetéséből, az együtt megélt pillanatokból, és azokból amik még várnak ránk.

 

Mi történt a kapcsolatotok legnehezebb, legmélyebb pontján? Hogyan vészeltétek át?

Az esküvőnk után pontosan egy héttel a várandósságom 24. hetében viharos gyorsasággal beindult a szülésem, sürgősségi császármetszéssel megszületett a kisfiúnk, Nimród. Egy másik kórházba átvitték, ahol magasabb szintű ellátást tudtak neki biztosítani. Aznap a férjem vele volt, én sajnos nem mehettem utána. Másnap hajnalban meghalt a kisbabánk. Az én feledékeny, szétszórt férjem, annyira a kezében tartott mindent. Úgy érezte ő kell, hogy elmondja nekem. Betelefonált a kórházba, ahol Nimród volt, hogy ne szóljanak nekem, és oda is, ahol én voltam, hogy vigyenek el vizsgálatra vagy bármi, csak ne tudjak telefonálni. Segített tusolni, gondoskodással kezelgette a császárhegemet és a lelkemet is. Mondanom sem kell, mekkora mérhetetlen fájdalmat éreztünk akkor, és mekkora fájdalom ez azóta is, pedig már másfél év eltelt. Sokszor volt, hogy az egyikünk mélyen volt, olyankor a másikunk húzta fel a gödör aljáról, és fordítva. Sok olyat olvastam, hogy egy gyermek elvesztésére mennyi kapcsolat ment rá, hisz egy ekkora veszteség átformálja az embereket, vagy épp nem egyformán egy időben fejezik ki a gyászukat a szülők, ami vitákat szül és eltávolodnak. Mi még inkább összekapaszkodtunk. Szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat csak megerősítette ez a tragédia. Egymás nélkül nem bírnánk ki. 

+1) Ha csak egyetlen gondolatot adhatnál át az olvasóknak, mi lenne az?szövetségben

Bármilyen nehézség is álljon elétek, fogjátok meg egymás kezét, beszélgessetek, és ne hagyjátok veszni a szerelmeteket, a közös jeleneteket és jövőtöket. Előfordulhat, hogy nehéz napokat éltek meg, de akkor szeresd igazán a másikat, mikor önmagát a legkevésbé szereti, mert akkor van rá a legnagyobb szüksége. 

Ha szívesen követnéd ezt az inspiráló, erős nőt, akkor irány:

Milyen kérdést tettél volna még fel szívesen? Van olyan pár a környezetedben, aki inspirál téged és szívesen megismernéd a történetüket? Írd meg nekünk üzenetben, minden visszajelzésért hálásak vagyunk!

Ha szeretnél elsőként értesülni a legújabb interjúkról, akkor kövess minket is! 

Scroll Up