Hogyan találjunk kiutat a célkitűzések labirintusából? Az életünk sokszor az útkeresésről szól, próbáljuk megtalálni a helyes irányt, amely során önazonosak tudunk maradni, és a vágyaink is teljesülnek. Hogyan találjuk meg a saját utunkat, merre induljunk? Az elágazásoknál elbizonytalanodhatunk, kételkedhetünk abban, hogy az elképzeléseink megvalósíthatóak-e. Hogyan küzdjük le a félelmeinket, amelyek akadályoznak önmagunk megvalósításában? Bejegyzésemben válaszokat keresek, amelyek támpontot adhatnak, segíthetnek abban, hogy elérjük a céljainkat, megtaláljuk a saját utunkat.

Szeretem a meséket, mert tanítanak és válaszokat találhatok bennük az élet nehéz kérdéseire. Ha elakadok, akkor sokszor nyúlok hozzájuk, mert segítenek abban, hogy meglássam: az élet lehet egyszerű. Gondolataim útvesztőjéből kiutat mutatnak, és megerősítenek abban, hogy ez az én történetem, én alakítom a saját valóságomat. Az út, mint motívum is nagyon beszédes, és elkerülhetetlen az életünkben, hiszen folyamatosan haladunk. Tartunk valahonnan valahova, de sokszor a célok nem mindig világosak, és még ha sejtjük is, hogy mit szeretnénk, tele vagyunk kérdőjelekkel.

célkitűzés Az elinduláshoz elkerülhetetlen a felkészülés célkitűzés

Ismernünk kell magunkat eléggé ahhoz , hogy a saját vágyainkat meg tudjuk fogalmazni, és külön tudjuk kezelni a környezetünk, és a társadalom elvárásaitól. Ritkán vizsgáljuk meg a saját haladásunkat, a vágyainkat, hogy hova szeretnénk eljutni. Ugyanígy a képességeink felfedezésére sem szentelünk megfelelő időt, hogy felkutassuk önmagunkban, illetve elfogadjuk ezeket a kincseket, és megszeressük. Őszintén szembe kell néznünk önmagunkkal, hogy lássuk az erősségeinket és a gyengeségeinket. A képességeink olyan erőforrások lehetnek, amelyek a nehezebb útszakaszoknál feltölthetnek, erőt adhatnak a folytatáshoz. Gyengeségeinket is átalakíthatjuk lehetőségekké, hiszen megtanulhatunk segítséget kérni és elfogadni. Gondolj csak bele, a főhősöknek is mindig van segítsége, nem egyedül győzik le a sárkányt. Fontos, hogy úgy adjunk magunkból, hogy közben nem fogyunk el, és ezt mástól sem várhatjuk el. Az úton nem egyedül haladunk, néha mellénk szegődnek hosszabb, vagy rövidebb időre bizonyos társak is.

célkitűzés Találjuk meg a irányt célkitűzés

Ha tükörbe nézünk, ha megfogalmazzuk a bennünk rejtőzködő gondolatokat és érzéseket, akkor tudjuk kitűzni a konkrét célunkat, ami majd irányt mutat. Előfordul, hogy az ismerőseinkhez mérjük magunkat, így irracionális célokat tűzünk ki. Hol tartanak ők, ahhoz képest hol tartok én? Mit mond a társadalom, hol kellene tartanom?

Mindenkinek más az erőssége és gyengesége, különbözünk egymástól, így nem várhatjuk el ugyanazt az eredményt.

A folyamatot, akkor tudjuk élvezni, és végig motiváltak maradni, ha az igény szintünk kicsivel nagyobb, mint a lehetőségeink, és a képességeink. Ha magasak a saját elvárásaink, akkor az demotiváló lesz. A kisbaba se kezd el azonnal futni, rengeteg fejlődésen megy keresztül, mire az első lépést megteszi. Nehéz felismernünk, és elfogadnunk a saját korlátainkat, ugyanakkor felszabadító érzés lehet.

A cél kitűzése még nem jelent biztos sikert, mert sokszor megtorpanunk, akadály gördülhet az utunkba, de ez még nem jelenti azt, hogy eltévedtünk, vagy rossz lenne az irány. Tekinthetjük egy fejlődési állomásnak, ahol felismerhetjük, hogy kik nem vagyunk, mit nem akarunk csinálni. Folyamatosan változunk, felülvizsgálhatjuk önmagunkat, irányt is válthatunk. Nem jelent feltétlenül tévutat, mert ha már tudjuk, hogy mit nem akarunk, akkor derülhet ki, hogy mit akarunk igazán.

célkitűzés Komfortzóna elhagyása célkitűzés

Félünk a kudarctól, hogy kiderül nem vagyunk elég jók, ezért sokszor el sem indulunk. A járt utat felcserélni az ismeretlennel, ijesztő. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz az életünkbe, ezért szoktunk ragaszkodni az ismerős helyzetekhez, a komfortzónánkhoz. Hozzá kell tennem, hogy nem kell elindulnunk, maradhatunk ott örökre is. Nem kell kockáztatnunk, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha úgy érezzük, hogy a helyünkön vagyunk.

Az induláshoz általában szükségünk van egy állandó feszültségre, nyomásra, nem tudunk úgy elindulni, hogy jól vagyunk. A kezdő löketet általában egy “nem bírom magam elviselni”, vagy “nem akarom ezt tovább” érzés adja, ami után hozunk egy döntést. A felkészülés fontossága itt erősödik fel, hiszen ahhoz, hogy ne bánjuk meg a döntésünket, jól kell ismernünk önmagunkat. A feszültség oldásáig ki kell tartanunk, amihez az önismereti motiváció adhat elegendő erőt. A komfortzóna elhagyása után ott van a lehetőség az előrelépéshez és a fejlődéshez, ha nem akadályoz meg minket a kudarctól való félelem. Be kell vállalnunk az ismeretlent és a bizonytalant, az erőforrásainkra támaszkodva, bízva önmagunkban. Indulhat a kaland!

(Ha a kudarc téma körében szívesen olvasnál még, akkor ezt a bejegyzést ajánlom a figyelmedbe.)

Szembenézni a sötétséggel

A kalandot nem úszhatjuk meg nehézségek nélkül, szembe kell néznünk a sárkányainkkal, a félelmeinkkel, a szorongásainkkal, a hiányosságainkkal, a gyengeségeinkkel. Ezt a részt szeretnénk kihagyni, vágyunk arra, hogy megtaláljuk a saját utunkat, de nehézségek nélkül. Van választási lehetőségünk, visszamehetünk a komfortzónánkon belül, vagy elővesszük az akaratunkat és teszünk magunkért. Az igazi akadályok legtöbbször bennünk lakoznak. Figyeld meg a belső monológodat önmagadról! Mit gondolsz magadról? Olyan árnyakkal is találkozhatunk, amelyek belőlünk fakadnak. Fontos fordulópont lehet az életünkben, hogy be tudjuk-e fogadni a saját negatív tulajdonságainkat, az árnyékunkat. Bennem és benned is lakozik sötétség és fény, a legfontosabb kérdés, hogy mikor melyiket választjuk. Egy történet mindezt tökéletesen megfogalmazza:

“Egy este az öreg Cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta:

–Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz – a düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego…

Másikuk a Jó – az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

–És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva így válaszolt:

–Az, amelyiket eteted.”

Mit viszel magaddal a saját utadra?

Talán azért kezdted el olvasni ezt a bejegyzést, mert kész megoldást vártál. Sajnos azzal nem tudok szolgálni, mert nem létezik két ugyanolyan út. Egyben ez a jó hírem is, hogy bármilyen utat választhatsz, nem kell mások után haladnod, az lesz a te, egyedi utad. Nem kell a kitaposott ösvényen járnod, van választásod. Abban bízom, hogy mégis találtál legalább egy gondolatot, amit magaddal viszel. Fogj egy papírt és egy tollat, majd írj rá 5 mondatot, amit életed során hallottál/olvastál, amelyek erőforrásként működnek az életedben!

Segítségképpen, inspirációként itt hagyom a saját mondataimat:

1. Önmagamhoz mérem magam.

2. Drágám,dönthetsz úgy, hogy szabad leszel! (Dr.Edith Eva Eger)

3. Létezésem önmagában érték.

4. Bennem élnek tovább a szeretteim, a történetem számít.

5. Együtt könnyebb, mások által erősebb vagyok én is.

A bejegyzést Dr. Kádár Annamária és az Úton önmagadhoz kihívás inspirálta.

Scroll Up