Mitől függ, hogy hogyan éled meg a kudarcot? Mit jelent a siker?A kudarcot sok esetben szégyelljük, titkoljuk, nehogy kiderüljön, hogy esetleg nem vagyunk elég okosak, ügyesek, tehetségesek, nem vagyunk elég jók. Máskor pedig a tanulás útjának tekintjük, egy próbálkozásnak, egy kihívásnak. 

Jelentkeztem Szlafkai Évi 6 hetes kihívására, hogy próbára tegyem magam, csökkentsem a nem tudás birodalmát új gondolatokkal és növeljem a kreativitásomat. Még csak a 2. hétnél tartunk, de már hálás vagyok Évinek, mert napok óta a kudarcon és a sikeren gondolkozom, még hozzá azon, hogy hogyan kezeljük őket, hogyan viszonyulunk hozzájuk. A kihívás a könyvén alapul, “Élj kreatívan” a címe, gyakorlatokkal egészítjük ki a könyvben olvasott fejezeteket. Ez a hét a szemléletmódról szól, ezt a témakört járjuk körbe és kicsit mélyebbre ásunk. Pontosabban azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan tekintünk önmagunkra, a környezetünkre, mit látunk pontosan, mi befolyásolja a “látásunkat”. Ritkán vizsgáljuk meg azt a szemüveget, amelyen keresztül szemléljük a világunkat, nem tudjuk, hogy egy-egy szokásunk, viselkedésmódunk, hiedelmünk honnan ered, hogyan formálja az életünket, és mennyire torzítja a valóságunkat. Gyerekként úgy tanultunk, hogy megfigyeltük a környezetünket, legfőképpen a szüleinket.

Azok a stratégiák, amelyek akkor segítettek a fejlődésben, hátráltathatnak a felnőtt életünkben.

Azt valljuk, hogy amit nem tudunk magunkról, az ártani fog, nekünk és a környezetünknek is. Évi kihívása is erről szól, a gyakorlatokkal elgondolkoztat, segít megérteni a működésünket, és támogat abban, hogy változtassunk, ha úgy határozunk. 

A történetem része

Az édesanyám 17 évesen, bár nem számított rám, úgy döntött, hogy életet ad nekem. Szembeszegülve a környezetnek, az elvárásoknak, a szóbeszédeknek, engem választott. Estin fejezte be az iskolát, elszakadva az osztálytársaitól, nappal pedig egy bútorgyárban dolgozott, ahol szögeket kellett ládákba vernie. Székelyudvarhelyen, Hargita megyében születtem, pont a rendszervàltás előtt egy hèttel. Szüleimnek nem volt túl sok lehetőségük, úgy döntöttek, hogy gyár van Budapesten is, így neki vàgtunk a nagyvilágnak. Éveken keresztül albérletben laktunk, más családokkal együtt. Egy szoba volt a mi fenséges területünk. Azt hiszem ez az élet túl sok ígéretet nem tartogatott édesapámnak, mert az alkoholhoz fordult, egy menekülő útvonalat választott. Sajnos ma már nem él, nem találta a helyét. Anyukám 7 évig küzdött a csalàdunkért, de van az a pont, amikor döntést kell hozni bármennyire nehéz. Nem volt könnyű válás, még a mai napig hatással van az életünkre, a személyiségünkre, mind a kettőnknek.

Több, mint 20 éve van együtt a nevelőapámmal, aki lányaként nevel és szeret a mai napig. Együtt felépítették az életüket, és olyan messzire jutottunk, hogy néha magam sem hiszem el. Édesanyám két gyerek mellett először egy Microsoft Word kurzust végzett el az àltalános iskolámban, hogy végre ott hagyhassa a gyàrat, majd egy titkárnői képzést, ezt követte a jogi asszisztens, végül belevágott a jogi egyetembe. Mindig is doktor szeretett volna lenni, csak felül írtam a terveit. A mai napig nem áll meg:

– azért lett mediátor, hogy segíthessen más gyerekeken, akiknek a szülei szintén válnak, hogy minél kevésbé sérüljenek.

– azért lett párkapcsolati coach, hogy segítsen a pároknak, hogy el se jussanak a válásig.

Talán mondhatom azt, hogy együtt nőttünk fel, sok völgyön keresztül jutottunk el ahhoz a hegyhez, amelyen minden nap elindulunk, bármilyen meredek. Visszatekintve sokszor csodálkozom, hogy honnan merített ez az inspiráló nő ennyi erőt, reményt a folytatáshoz.

Mi a titka? 

Hogyan éled meg a kudarcot?

Carol S. Dweck, stanfordi kutató, évtizedek óta tanulmányozza a szemléletmódok hatását az életünkre. Állítása szerint kétféle ember, szemléletmód létezik:

  • Az első csoportban lévők kerülik az olyan helyzeteket, ahol kiderülhet, hogy a tudásuk hiányos. Önigazolásokat keresnek, amelyek alátámasztják a személyiségüket, a tudásukat, a rátermettségüket. Félnek a kívásoktól, mert ezek a szituációk kudarcot rejthetnek. Kudarc esetén nem foglalkoznak a levont tanulságokkal, gyorsan szeretnék elfelejteni és tovább lépni. Kritikát támadásnak tekintik, nem tanulnak hibáikból. Sok esetben összemérik magukat másokkal, és irigyek a sikereikre. Azt vallják, hogy intelligenciánk, személyiségünk és jellemünk adott és ennek megfelelően cselekszünk. Ezt hívja a szakirodalom rögzült szemléletmódnak.
  •  A második csoportban lévők keresik az olyan szituációkat, ahol feszegethetik a határaikat. Szeretnek, sőt szükségük van arra, hogy új dolgokban kipróbálhassák magukat. Hisznek a folyamatos tanulásban, a próbálkozás az egyetlen út a számukra. A kudarcokból tanulnak, folyamatosan fejlesztik a képességeiket. Kritika számukra újabb lehetőség arra, hogy még jobbak legyenek. Mások sikerei inspirálják őket. Nem aggódnak a hiányosságaik miatt, nem kínos számukra, mert tudják, hogy kellő erőfeszítéssel megváltoztathatóak.  Amit még nem értek el, azt tanulással, kitartással elsajátítják.  Ezt hívja a szakirodalom fejlődő szemléletmódnak.

A hozzáállásunk határozza meg, hogy melyik csoportba tartozunk.

A hozzáállásunkat pedig a szemléletmódunk, amelynek egyik alapja a hiedelemrendszerünk.

 

 

Számít, hogy gyerekkorodtól kezdve egészen mostanáig milyen visszajelzéseket kaptál bizonyos helyzetekben. Erről korábban írtunk, ezt a bejegyzést itt olvashatjátok el. Számít, hogyan dicsértek meg a képességeidért, vagy éppen ellenkezőleg hogyan vonták kétségbe a személyiséged, hogyan szidtak. Múlt héten a villamoson utaztam, amikor egy 4 éves körüli kislány felszállt a nagymamájával. Láthatóan sokat sétáltak, mert az első dolga volt a kislánynak, hogy egy üléshez rohant, és fáradtan lerakta a fejét és kifújta a levegőt, nem leült. A nagymamája hangosan elkezdett vele kiabálni: “Hogy lehetsz ilyen hülye, az arcodat teszed oda, ahová minden koszos ember leül! Koszos, gondolkozz már, ha így folytatod nem lesz belőled senki.”

Nem túlzok a példa kedvéért, nap, mint nap találkozok sajnos hasonló szituációkkal. A nagymama jót akart a maga módján, és csak ártott a gyereknek. Nem mindegy, hogy hogyan dicsérünk, mert a fentihez hasonló példák a rögzült viselkedésmintát erősítik, és automatikusan kapcsol be később.  

Hogyan dicsérjünk jól?

Carol S. Dweck egy TED videóban mesél a “még hatalmáról”, amit javaslok nektek megnézésre, mindössze 12 perc. Egy chicagói iskolában bukás esetén nem jeggyel minősítik a diákok teljesítményét, hanem azt a visszajelzést kapják, hogy “még nem”. Ebben a két egyszerű szóban benne van az az üzenet, hogy a tanulási görbénk elején járunk, irányt mutat a jövőbe. Nem ért véget semmi, nem vagyunk szerencsétlenek, ez csak a kezdet és képesek vagyunk rajta változtatni, lehet belőlünk akárki. Carolnál is volt egy fordulópont még a karrierje elején, szerette volna megérteni, hogy hogyan boldogulnak a gyerekek a kihívásokkal és a nehézségekkel. Ezért 10 éves gyerekeknek olyan feladatokat adott, amiről tudta, hogy képességeiket felülmúlják. Néhányan meglepően reagáltak, szerették a kihívásokat, próbálkoztak folyamatosan, mert szerettek volna belőle tanulni. Megértették, hogy tudják fejleszteni képességeiket. Az agyukat bekapcsolta a “még” lehetősége, lelkesen figyeltek, feldolgozták a hallottakat, tanultak a hibáikból, kijavították. 

Fontos, hogy okosan dicsérjünk, mert ez megalapozza a gyerekeink hozzáállását az élethez. Dicsérjük a folyamatot, amiben részt vesznek, az erőfeszítéseiket, a stratégiáikat, az odafigyelésüket, a kitartásukat, a fejlődésüket.

 

A jó hírem az, hogy nincs olyan, hogy valaki csak rögzülten, vagy csak fejlődő szemléletmóddal tekint a világra. Mindenki szokott rögzülten gondolkozni, de bármikor képesek vagyunk a szemléletváltásra, képesek vagyunk fejlődni. 

Hogyan változtassak a szemléletmódomon?

1.

Bízom benne, hogy míg idáig eljutottál már volt egy AHA-élményed, mert ez az első lépés. Egy pillanat, amikor rájövünk, hogy hatalom van a kezünkben, és képesek vagyunk változtatni az életünkön. A képességeid fejleszthetőek, soha nem késő tanulni, fejlődni. Egy tudatos döntés szükséges, amit minden nap megerősítesz magadban, és kitartóan azon dolgozol, hogy még egy apró lépéssel közelebb kerülj ahhoz az emberhez, akivé válni szeretnél.

2.

Egy-egy kérdés, ha jókor talál meg minket, akkor az egész világunkat képes megmozgatni. Nyitottság szükséges hozzá, hagyjuk, hogy hasson ránk, elgondolkozzunk és el kezdjük keresni a saját válaszainkat. Erre biztatlak most, keresd meg a válaszaidat, türelemmel, mert nem mindig születnek meg azonnal. Nem létezik jó, vagy rossz válasz, más szemüveget hordunk, másképpen szemléljük a világot, és másként reagálunk a minket ért ingerekre. A kérdés, hogy mindez támogat-e minket. Fogj egy füzetet, töltsd meg a gondolataiddal:

Mit jelent számodra a siker?

Mikor érzed magad sikeresnek?

Milyen érzéseket vált ki belőled a siker?

Mit jelent számodra a kudarc?

Mikor érezted úgy, hogy kudarcot vallottál?

Milyen érzéseket váltott ki belőled?

Mit gondolsz, milyen helyzetekben viselkedsz rögzülten? 

Hogyan kezeled a kudarcot, a kapott kritikákat? 

Hogyan reagálsz mások sikereire?

Idézd fel pár olyan eseményt, ami a kudarc kapcsán először eszedbe jut!

Mit tanultál belőlük?

3. 

Felismerések nélkül nincs folytatás, legyél őszinte magadhoz. Nem fogok hazudni, nem lesz könnyű, sőt egy kicsit rosszabb lesz. Vagy sokkal rosszabb. Néha meglátogat az élet drámaisága és megjelennek a mélységek, amivel sokszor nem tudunk mit kezdeni. Válaszokat keresünk, pedig ezekre a kérdésekre nemegyszer szavakban nincs válasz, csak tettekben. Mit teszünk általában?

  • Hátra nézünk, megvizsgáljuk, hogy mit örököltünk, milyen mintákat kaptunk, mi történt velünk.
  • Előre tekintünk, aggodalmaskodunk, hogy mi fog velünk történni, amiben annyira elmerülünk, hogy el is veszünk benne.
  • Felfelé, vagy lefelé ritkán nézünk, pedig amiért érdemes embernek lenni, élni az éppen a mélységben és a magasságban lakozik. Sőt, a mélypontban található az élet ünnepe, ahol már tudjuk, hogy van magasság is, ahova felkapaszkodhatunk.

4.

Formáld át a rögzült gondolataidat. Mire ide eljutottál, már jó pár válasszal és felismeréssel gazdagabb vagy. A saját térképedet bővítetted, olyan területeket is megismertél, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudtál (vagy tudtál, de most alaposan felfedezted, megismerted). A fejlődő szemléletnek a lényege, hogy semmi nincs kőbe vésve, kellő kitartással és szorgalommal változtathatunk rajta. Vizsgáld meg újra a gondolataidat, és ahol elakadást tapasztalsz, amivel nem vagy elégedett, ott kezdd el a munkát, és formáld át. Hoztam pár példát, ami remélem segíteni fog az átfogalmazásban:

“Hiába próbálkozom, a társam nem ért meg, nem foglalkozik velem, sőt visszatart.”

“Miért nem ért meg és mit tehetnék, hogy jobban kommunikáljunk?”

“ A gyerekem mostanában nem teljesít az iskolában, fásult, nem motiválja semmi.”

“Rá kell jönnöm, vajon MIÉRT fásult, és HOGYAN tudnám őt motiválni.”

“ A barátnőmnek könnyű, neki ott van a támogató szerető férje. Tuti ezért sikerül neki minden.”

“ Rá kell jönnöm, hogy vajon MIÉRT támogatják őt, és HOGYAN tudok én is alkalmazni hasonló módszert.”

“ Ilyet még soha nem csináltam, inkább maradok a megszokott dolgoknál. A végén felsülök, és engem fognak hibáztatni.”

“ Mi lesz a hasznom, ha mégis belevágok? Mit nyerek belőle, hogyan fejlődhetek?”

5.

Gyakorold, újra és újra. Nincs azonnali megoldás, de ha rátalálsz, akkor szólj nekem is. Ahhoz, hogy felülírjunk régi beidegződéseket, beépítsünk új gondolatokat, szokásokat, idő szükséges és ismétlődés. Nem emlékszem rá, de édesanyám szerint nem kezdtem el azonnal járni, és valószínűleg a legtöbbünk így volt ezzel. Talán azzal kezdődött, hogy nagy erőlködéssel először átfordultam, majd kígyóhoz hasonlóan próbáltam a testemet megmozgatni, mert valami érdekeset láttam. Hetekkel később mutathattam fejlődést, amikor elkezdtem mászni. Hol vagyunk még a járástól? Hányszor eshettem el? Szerencsére türelmesebb voltam magamhoz akkor, mint néha most. A folyamat számít, hogy közben hogyan döntünk, hogyan cselekszünk, és egy nap azt vesszük észre, hogy már járunk. Vagy maratonokat teljesítünk.

Tekints más szemmel a világra!

 A két szemlélet között a különbség a meggyőződés, hogy az ember alapvető tulajdonságai kellő erőfeszítéssel megváltoztathatóak, fejleszthetőek. Hiszem, hogy nem a velünk született képességeink határoznak meg, fejlődhetünk, elérhetünk mindent, amiért kitartóan és szorgalmasan teszünk. A fejlődési szemlélet tudásra és kitartásra sarkall, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek lehetünk.

Átveheted az irányítást az életed felett.

Kitartóbb lehetsz az akadályok leküzdésében.

Engedheted, hogy mások sikerei inspiráljanak, az irigykedés helyett.

Problémákra tekinthetsz lehetőségként is.

Kifogások helyett keresheted a megoldásokat is.

Nyitottabb a kihívásokkal szemben.

Bátrabb az akadályokkal szemben.

Elszántabb a folyamatos fejlődésre.

+1 feladat a NAGYON ELSZÁNTAKNAK

Hogyan tekintsünk más szemmel magunkra és bizonyos helyzetekre?

Sok mindent nem tudunk befolyásolni a körülöttünk lévő világban, de azt igen, hogy mi hogyan látjuk és hogyan reagálunk a történésekre. Ezt szeretnénk Bennetek is erősíteni, ezért hoztunk egy rövid feladatot.

Miért szánj rá 1 percet?

Mert új nézőpontot adhat, elgondolkoztat, miközben szórakoztat. Megállít, beindít, másképp láthatod önmagad, egy bizonyos helyzetet.

FELADAT: Párod most szólt, hogy munka miatt nem ér időben haza, így nem tudtok elmenni a régen várt moziba. Sorolj fel 5 okot, ami miatt szerencsés lehetsz, hogy ez történt veled! 

Hogyan éled meg a kudarcot?

Hogyan éled meg a kudarcot?

Hogyan éled meg a kudarcot?

Scroll Up