A “Szövetségben” című interjú sorozatot azért indítottuk el, mert inspiráló személyeken keresztül szeretnénk bemutatni, pozitív példát adni, hogy igenis párkapcsolatban élni jó. Ahol szó van a kapcsolatok nehézségeiről, örömeiről és összetartó elemeiről. Mindenki képes arra, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenre vágyik. Tehetünk róla, tehetünk érte. Ha bővebben érdekel a motivációnk, akkor ITT olvashatsz még róla.
Egy kapcsolatban két külön világ találkozik. Mindannyian más “földrészekkel” rendelkezünk, amelyeknek illeszkedésre van szükségük. A személyiségünket formálja az, hogy honnan jöttünk, milyen családi közegben nevelkedtünk, annak minden jó és rossz élményével, örömével és fájdalmával. Számít, hogy milyen mintát láttunk, hogyan szerették, vagy nem szerették egymást a szüleink, hogyan képzelték el a családot, hogyan élték meg a boldogságukat, vagy épp siratták el azt. Számít a külvilág, minden szabályával, vélt, vagy valós elvárásával. Formálnak a mesék, az átélt élmények, a rokonok, a barátok, a tanárok, minden, ami körülvett. Ezek metszetében lapulnak a vágyaink, álmaink, ahogy a jövőnket elképzeljük. Gyerekként formálódott bennünk az a felnőtt, aki most a döntéseket meghozza, aki próbálja megtalálni a saját útját. Így találunk egymásra, felfedezett, ismert földrészekkel és sokszor önmagunk számára is ismeretlen területekkel. Együtt élni valakivel nem könnyű, belső világunk más és más színeket rejteget, amelyek gyönyörűek, de éppen ez a különbség jelenthet nehézséget. Időt és figyelmet igényel, hogy egymás világát megismerjük, ami ráadásul folyamatosan változik.
Földi Barbara (mindenki csak Barkának hívja) és Luca Paolossi ráadásul különböző kultúrában nevelkedtek, két gyermekük már úgy nevelkedik fel, hogy hatással lesz rájuk az olasz édesapjuk és a magyar édesanyjuk. Micsoda színek keverednek, pont ezt szeretjük az életben, az emberekben. Barkának van egy 0. gyermeke is, egy 7 éves társadalmi vállalkozás. Azon dolgozik, hogy egy olyan világban élhessünk, mely nemcsak most, hanem később is élhető és gyönyörű lesz a felnövekvő generációnak. A kapcsolatuk elején rengeteg kihívással kellett szembe nézniük, két évig távkapcsolatban éltek, kulturális különbségekkel szembesültek, de talán pont ez tanította meg őket, hogy küzdjenek egymásért. Ma már Magyarországon élnek együtt, 13 éve egymás kezét fogják, két csodálatos kisfiút nevelnek, és építik a vállalkozásaikat.
szövetségben
Ismerjétek meg Barka és Luca Paolisso szövetségét
szövetségben
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy nemzetközi képzésen ismerkedtünk Olaszországban, Róma mellett. Mind a ketten junior trénerek (facilitátorok) voltunk egy önismereti képzésen. Én úgy mentem oda, hogy épp ’alakulóban’ volt a kapcsolatom Budapesten a plátói „Nagy Ő”-vel, de az élet közbeszólt. Sok minden segített nekünk az elején. Például az is, hogy a 2 hetes képzés után még maradtam öt napot vele – amit eredetileg nem így terveztem – de nagyon jó volt, hogy a tréning környezet után is együtt tudtunk tölteni egy kis extra időt. Eredetileg egy kedves barátomat látogattam volna, aki nagyon megértő volt és persze nála is voltam egy napot. Ő az első akinek meséltem rólunk és azóta is nagyon közeli barátunk.
A sztorihoz hozzátartozik, hogy előtte nem ismertem ( ahogy a képzésről senkit), de a csapat tagok elkezdtek e-mailen bemutatkozni. Az első levél, amit kaptam Luca Paolisso-tól érkezett (jelenlegi férjem) és így kezdődött. „I am Luca and I am gifted.” (Luca vagyok és tehetséges!) Persze, egyből elkönyveltem magamnak egy beképzelt olasz macsónak. Természetesen az élő találkozás rá(m)cáfolt.
Mi történt abban a pillanatban, amikor tudtad, hogy vele szeretnéd folytatni az utazást az élet tengerén?
Bevallom, konkrét pillanatra nem emlékszem. Talán, akkor mikor megéreztem, hogy elveszíthetem. Majdnem 6 évet távkapcsolatban éltünk, ez egy nehéz időszak volt. Az első 2 év után kialakult egy nehéz helyzet, amit úgy tűnt nem tudunk megoldani. Náluk töltöttem a Karácsonyt és mikor az új évben a reptéren elköszöntünk egymástól megijedtem egy pillanatra, hogy nem találkozunk többet. De csak egy pillanat volt, mert tudtam, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Onnantól kezdve nagyon tudatosan harcoltam a kapcsolatunkért és hálás vagyok magamnak és neki is, hogy nyitott volt arra hogy közösen dolgozzunk rajta.
Mit jelent számodra a házasság? szövetségben szövetségben
Nagyon sok mindent, támogatás, szerelem, megvalósulás, kiteljesedés, közös célok, közös fejlődés. Úgy képzelem el, mint egy társasjátékot, amit közösen játszunk. Ahol csak úgy érhetünk célba, ha egymást segítjük – az úton rengeteg nem várt és várt esemény lesz, amivel közösen küzdünk meg, dolgozzuk fel és ezáltal együtt fejlődünk. Azt hiszem nekem ebben van a kulcsa a házasságnak. A közös, támogató fejlődésben.
Kulturális szempontból eddig mi okozta a legnagyobb kihívást?
Kulturális szempontból pedig nagyon érdekes, mert nem volt soha nagyobb veszekedés, eltérés. Ez valószínű abból is fakad, hogy Ő „nem egy tipikus olasz”(pedig dél olasz, Nápoly mellől). Értsd: nem szeret késni, sőt mindenhol 10 perccel hamarabb ott van. A hobbija hogy mindent megtervez percre pontosan, szeret előre gondolkodni és neki a spontaneitás nehezebb.
A különbségek (előtte sose gondoltam volna), akkor jöttek elő, mikor megszületett az első kisfiúnk. Már a névválasztás is érdekes „meccsek” eredménye lett. Ugyanis ott az a szokás, hogy a nagypapa után kapja a nevét (jelen esetben Gaetano, ami egy tipikus nápolyi név). De a vezetéknevét is a férjem után kapta, nekem az elképzelésem az volt, hogy nemzetközi neve legyen, ami legalább mind a két országban egyforma. És sikerült a férjem is meggyőzni, így lett David Gaetano Paolisso. Az apósom szemében ez egy nagy tüske.
A másik érdemi különbség, pedig akkor jött, mikor elindult a gyerekünknél a hozzátáplálás és kiderült, hogy az olasz és magyar étkezési szokások merőben mások. A férjemnek nagyon fontos ez a téma. Szerinte a gyerek nem evett eleget/táplálót, szerintem meg igen. Így végül elvittük egy orvoshoz, aki megállapította, hogy teljesen rendbe fejlődik, nem kell izgulni.
Az étkezés azóta is egy sarkalatos pont nálunk, ezért gyakran átengedem neki a terepet a konyhában. Nekem csak jó, ha Ő főz. 🙂 Főleg, ha neki ez fontos!
Szerencsére a nevelés terén nagyon hasonlóan gondolkodunk, sose volt vita belőle. De úgy látszik nagyon meghatározó, hogy miben nő fel valaki, milyen emlékei (íz emlékei) vannak és mennyire sokat jelent neki mindez egy másik országban.
Fejezd be az alábbi mondatot: szövetségben szövetségben
„Azt szeretem a férjemben a legjobban…
hogy gondoskodó, figyelmes. Azt, hogy kiegészít engem, megkérdőjelezi a döntéseimet, új perspektívát mutat. Azt is nagyon szeretem benne, hogy romantikus (sokkal inkább, mint én). Szeretem hogy társként kezel, hogy partnerek vagyunk nem csak az életben hanem otthon, a háztartásban, a munkában is.„
Mit gondolsz, mitől működik a kapcsolatotok? Mi az erősségetek?
Azt hiszem a legnagyobb erősségünk, hogy a kezdetektől elég sok minden a kapcsolatunk ellen szólt (távolság, különféle kultúra, más nyelv – nehezebb kifejezés) és ezeket nem hátrányként, hanem lehetőségként kezeltük. Ezt most könnyen írom le, de valójában formált minket ez a folyamat. Megtanultunk küzdeni magunkért, az álmainkért és egymásért is.
Ami nekünk nagyon nagy erősségünk és támogatta mindig is a kapcsolatunkat, hogy közös „alapokkal” rendelkezünk. A tréning ahol megismerkedtünk egy önismereti képzés, folyamat – ami mind a kettőnk életére nagy hatással volt. Külön érdekessége a kapcsolatunknak, hogy a legelső ilyen képzést ugyanott, ugyanabban az évben végeztük (2005 nyara) de én júliusban (és az akkori barátommal voltam kint Hollandiában), Ő pedig augusztusban. Biztosan nem véletlen, hogy nem találkoztunk akkor. Három év múlva, több tapasztalattal és döntésekkel, már egyedülállóként találkoztunk. Én 21 éves voltam, Ő pedig 25.
Még valami! Azt is nagyon szeretem, hogy mi rengeteget éltünk/élünk együtt. Rengeteg közös élményünk van, utazások, munkák (sokszor dolgoztunk együtt), amikből most rengeteget merítünk.
Idézz fel néhány szép emléket a férjeddel/feleségeddel kapcsolatban, amikor érezted a szeretetét! szövetségben
Mondanám, hogy szerencsés vagyok, mert nagyon sok ilyen pillanatom van. De úgy gondolom ez nem szerencse, hanem a kettőnk közös munkája a kapcsolatunkért, egymásért. Nehéz is egyet kiemelni, mert a legszebbek nekem a leghétköznapibbak, így 13 év távlatában.
Mikor kérés nélkül hoz délután egy bögre finom kávét, vagy betakar miközben horgolok. Ahogy reggelente megcsókol és azt mondja „Buongiorno Principessa”.
Talán az egyik nagyon emlékezetes a lánykérés, amit teljesen titokban szervezett meg és az utolsó pillanatig nem számítottam rá. Először Édesapámtól kérte meg a kezem – mert tudta mennyire fontos nekem.
Mondd el a férjed / feleséged szemszögéből, hogy mit szeret benned, és mi az, amiben szeretné, ha változnál! szövetségben
Szereti bennem, hogy törődők a családunkkal. Ahogy a gyerekekkel játszok, ahogy figyelek rájuk, és azt is szereti, hogy erős vagyok és azt csinálom, amit szeretek.
Egy nonprofit társadalmi vállalkozás keretén belül élményalapú oktatással foglalkozom, főleg fenntarthatósági témákkal, kreativitás és egyéb készség fejlesztéssel. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ebből kiindulva sok mindent megtartok, mert még jó lesz valamire.
Ehhez kapcsolódóan viszont tudom, hogy szeretné, ha nem a lakásunk lenne a lerakodó. Ő a minimalista vonalat képviseli, és néha elég nehéz ezt a kettőt összeegyeztetni. Szeretné, ha jobban szét tudnám választani a munkát és a magánéletet, és kevesebb munkát hozzak haza. De a pandémia ebben egyelőre nem segített.
Mit csináltok szívesen közösen, ha nyertek 5 perc „MI” időt? szövetségb
Szeretünk közösen filmet nézni, főleg dokumentum filmeket, mert nagyon jó beszélgetés és gondolat indítóak lehetnek. De a közös főzés is egy szuper terület, ahol töltekezünk, és mind a ketten szeretünk jókat enni is.
Hogyan hozzátok meg a közös és egyéni döntéseket? szövetségben
Mindenbe bevonjuk a másikat. Ez sokszor időigényes folyamat, de főleg nagyobb döntések előtt erre szánunk időt, és ami még fontosabb adunk is időt a másiknak, hogy reagáljon, ülepedjen az információ. Van, hogy hónapokkal később újra elővesszük és csak akkor születik döntés. Megtanultuk tisztelni a másikat és azt is, hogy mindenkinek más idő intervallumra van ideje egy-egy döntés hozatalnál. Vannak olyan területek, amiket már gondolkodás nélkül ’felosztottunk’ és bátran ráhagyjuk a másikra. llyen például az utazás szervezés, ami a férjemnek szinte egy hobbi én meg 100%-ban megbízok benne, mert ismeri az igényeinket.
Mi a párkapcsolati szupererőd? szövetségben
Azt hiszem az én szupererőm, a szeretet – amiből következik az elfogadás.
Miből merítesz erőt a nehezebb időszakokban? szövetségben
A közösen megélt pillanatokból, a rengeteg közösen megélt élményből, és az egymás iránt érzett szerelemből és elköteleződésből.
Mi történt a kapcsolatotok legnehezebb, legmélyebb pontján? Hogyan vészeltétek át?
Már két éve voltunk együtt, mikor egyszer csak elfogyott a türelmünk, meguntuk az utazgatást, főleg a férjem nehezen fogadta el a távolságot, nem láttuk mikor lesz vége. Ki is mondta, hogy legyen vége, mert Ő ezt így nem tudja csinálni. Engem nagyon rosszul érintett, mert annyira hittem magunkban. A megoldás – az én kitartásom volt (első körben), valamint az Ő nyitottsága, hogy egy hónap szünet után hajlandó volt a párbeszédre. Ekkor egy nagyon egyszerű folyamatot csináltunk meg mind a ketten (pont azt amit azon a képzésen tanultunk, ahol megismerkedtünk). Három kérdésre válaszoltunk, mind a ketten, őszintén:
Mi (volt) jó a kapcsolatunkban, és miért?
Mi nem működött a kapcsolatunkban, és hogyan tudjuk kijavítani?
1 szó vagy érzés
Mire a három kérdés végére értünk, rájött (Ő is) szerencsére, hogy sokkal több jó dolog van, mint kihívás. Illetve ami nem működik arra is rengeteg megoldást soroltunk fel.
Így rögtön utána vettem egy jegyet Nápolyba és pár hét múlva ott folytattuk, ahol abbahagytuk tele energiával és lehetőségekkel, amiket utána ki is használtunk.
+1) Ha csak egyetlen gondolatot adhatnál át az olvasóknak, mi lenne az?szövetségben
Amikor kiválasztjuk kivel akarjuk házasságban élni az életünket, akkor nem csak aznap választunk és hozunk döntést. Utána ezt a döntést mindennap meg kell hoznunk és újra meg újra őt választanunk. Számomra ez a legcsodálatosabb dolog a házasságban, hogy nap, mint nap igent mondok a férjemre és a közös életünkre.
Ha szívesen követnéd ezt az inspiráló, erős nőt, akkor irány:
Milyen kérdést tettél volna még fel szívesen? Van olyan pár a környezetedben, aki inspirál téged és szívesen megismernéd a történetüket? Írd meg nekünk üzenetben, minden visszajelzésért hálásak vagyunk!
Ha szeretnél elsőként értesülni a legújabb interjúkról, akkor kövess minket is!