Hogyan szeress jól? A szeretet kapcsán úgy tapasztalom, hogy van egy elképzelésünk, amit nagy valószínűséggel a gyerekkorunkból hozunk. Hogyan szerették egymást a szüleink, a környezetünkben lévő emberek? Ez alapján próbáljuk kifejezni mi is a szeretetünket, és a viszonzást is így képzeljük. De azt már tudjuk, hogy mindenki más csomagot cipel a hátán, így az elképzeléseink is változóak. Meg kell tanulnunk, meg kell ismernünk, hogy nekünk hogyan jó, hogyan és miből érezzük szeretve magunkat, és a tanulás itt még nem ér véget, mert arra is rá kell jönnünk, hogy a társunknak hogyan jó. 

Minden embernek van egy szeretet hordója.

Hordónak nevezem, de elképzelheted más tárgy formájában is. Az a fontos, hogy olyan tárgyat válassz, amely tölthető, de én továbbra is hordóként utalnék rá, nézzétek el nekem. Szeretet hordója a társadnak is van, egymás hordóját tudjátok tölteni. Te töltöd az ő hordóját, ő pedig a tiédet. Természetesen önmagadnak is tudod valamilyen szinten tölteni, de az az igazság, hogy szükségünk van a társunkra, a kapcsolatainkra, hogy tele legyen. Most felteszek pár kérdést, amire próbálj meg magadnak válaszolni:

– Milyen érzés, amikor tele van?

– Miből érzed, hogy töltekezik?

– Most mennyire van tele?

– Milyen érzés, amikor üres?

– Hogyan működsz ilyenkor?

Hoztam egy feladatot, ami segíthet abban, hogy megtanuljátok egymás hordóját tölteni. 

Írj össze Te és a társad is 10 dolgot, amiből szeretve érzitek magatokat. Egyszerű feladatnak tűnhet, de sokan ott rontják el, hogy általános dolgokat írnak és nem fogalmazzák meg pontosan, hogy mit szeretnének. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, mert sokszor önmagunk számára sem könnyű megfogalmazni, hogy mire vágyunk igazán, hogy miből érezzük, hogy szeretnek minket.

A másikhoz vezető híd önmagadon keresztül vezet, a szeretet önmagad szeretetével kezdődik.

Ha önmagadat tudod szeretni, akkor a társadnak is meg tudod mutatni, hogy hogyan szeressen. Fogalmazd meg, hogy mitől érzed magad szeretve, hogyan csinálja és mikor, meddig. Ha túl általánosat mondasz, akkor azt félreértheti a társad, hiszen ő egy másik szemüvegen keresztül nézi a világot. 

“Abból érzem magam szeretve, ha megölel.” 

Naponta hányszor? Milyen hosszan? Hogyan öleljen meg? Mondjon még valamit? A kezét hogyan tartsa? Talán ezek nagyon apró részletek lehetnek, de amikor a párokkal beszélgetünk, akkor sokszor kiderül, hogy  mondjuk a hangsúly miatt, vagy a rövidsége miatt nem érezte valódinak. Hiába csinálta, próbálta a társa egyszerűen, nem töltődött a hordó. Apróságokon múlik, szimplán félreértésen.

“Abból érzem magam szeretve, ha minden reggel az ágyban magához húz a társam, megölel hosszan (legalább 5 percig) és közben mesél az aznapi terveiről. Majd kérdezze meg, hogy én mit tervezek. Kis kifli és nagy kifli, erre van szükségem. Az is sokat segít, ha megpuszilja a buksim.”

Minél részletesebben megfogalmazod, annál kevesebb az esélye, hogy a társad félreérti. Akár szó szerint kérhetjük a társunkat, hogy mondja azt, hogy.. 

Ez egy időigényes feladat, míg megfogalmazzuk, míg gyakoroljuk. Legyünk türelmesek és segítsük egymást. 

De előtte még…

Rupi Kaur mondatával teljes mértékben azonosulni tudok:

 “azzal ahogyan magadat szereted

 megtanítod másoknak hogyan szeressenek”

Bármennyire is erősek, energikusak, segítőkészek, gondoskodók, együttérzőek vagyunk, szükségünk van időnként arra, hogy magunkkal is törődjünk. 

Mert ahhoz, hogy adni tudjunk, törődnünk kell magunkkal is.

Mert, ha elfogy az erőnk, az energiánk, az egészségünk, a hitünk, akkor bizony nehéz adni.

Mindenkinek kell olyan tevékenység, élmény, perc, óra, nap, amitől fel tud töltődni. Ezt senki nem tudja kitalálni és megadni nekünk, csak mi magunk.

– Te mitől töltődsz fel?

– Mi az a tevékenység, történés, ami erőt ad?

– Mi kell ahhoz, hogy kipihent és békés legyél?

– Mikor adtad meg magadnak utoljára?

Ha elmélyednél még a témában, akkor ajánlom figyelmedbe EZT a bejegyzésünket, illetve Gary Chapman ” 5 szeretetnyelv” című könyvét. 

Hogyan szeress jól? Hogyan szeress jól? Hogyan szeress jól?