A “Szövetségben” című interjú sorozatot azért indítottuk el, mert inspiráló személyeken keresztül szeretnénk bemutatni, pozitív példát adni, hogy igenis párkapcsolatban élni jó. Ahol szó van a kapcsolatok nehézségeiről, örömeiről és összetartó elemeiről. Mindenki képes arra, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenre vágyik. Tehetünk róla, tehetünk érte. Ha bővebben érdekel a motivációnk, akkor ITT olvashatsz még róla.
5 éve halt meg édesapám, életem legnehezebb és egyben a legmeghatározóbb éve volt. Sokáig igazságtalannak éreztem, hogy elveszítettem, túlságosan fiatalnak gondoltam magam. Dühös voltam, időt követeltem még, magam sem tudom, hogy kitől. Viharos volt a kapcsolatunk, édesapám alkoholista volt. Ezt még most is félve írom le, mert soha nem beszélgettünk erről a családban. Annyi mindent szerettem volna elmondani neki, szerettem volna, ha megért, elfogad, mindig is vágytam a szeretetére.
Szerettem volna, ha oltárhoz kísér.
Szerettem volna nézni, ahogy a kisfiammal játszik, mesél neki.
Szerettem volna, ha látja, hogy boldog vagyok és minden rendben.
A temetésén úgy éreztem magam, mint egy félig kitépett fa, amivel játszik a szél. Mintha picit én is meghaltam volna vele együtt, kerestem önmagam, ki vagyok nélküle. Egy mese adott erőt a folytatáshoz, mert rájöttem, hogy édesapám bennem tovább él. Ha a tükörbe nézek, akkor most is visszatekint rám. A szívemben van, nem ért véget a története. Mert folytathatom, tovább írhatom, alakíthatom. Ha jól élem az életem és boldogan, akkor az ő története is változik. Ezt a történetet fogja tovább írni a kisfiam, és amíg emlékezünk, addig élni fog.
Rozit (sokan @igenanya-ként ismeritek) egy zárt csoportban ismertem meg, amit Jónás Erika (@tudatos_hedonizmus_ercsi-ként ismerhetitek) hozott létre. Arra kért minket, hogy meséljünk magunkról, mutatkozzunk be. Ahogy görgettem a hírfolyamomat egyszer csak lelassult az idő, és mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy kapcsolódtam egy idegen emberhez az online térben. Rozi teljesen őszintén és nyíltan írt magáról, vállalva a sebezhetőségét. Írt arról, hogy februárban meghalt az édesanyja. Írt arról, hogy úgy néz ki kisbabát vár, de még félve meri megosztani velünk. Úgy érzi kislány (azóta ez be is bizonyosodott). Írt, és mintha a saját gondolataimat, érzéseimet olvastam volna.
24 évesen mondta ki azt a bűvös IGEN-t Imrének, 26 évesen pedig az anyaságra is IGEN-t mondott. Mindemellett IGEN-t mondott önmagára is, dolgozik, azt csinálja, amit szeret, ír. Azt mondják, ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik helyette egy másik. Rozi azonban úgy gondol az anyaságra, mint egy orkán erejű nagy szélre, ami lehengerlő erejével kinyitja az ajtót, sőt az ablakokat is és új, üde levegővel frissíti fel otthonunkat és minket is. Azért dolgozik, hogy ezt megtapasztalja minél több nő, hogy merjen IGEN-t mondani az élet több területén. Teszi mindezt egy támogató férfival, akivel együtt nőttek fel. Két csodás gyermeket nevelnek, és hamarason bővül a kis családjuk.
Ismerjétek meg Rozi és Imre szövetségét
szövetségben
Hogyan ismerkedtetek meg?
Középiskolai osztálytársak voltunk, aztán padtársak. 2002 szeptember 2-án, az első tanítási napon, kiállt az osztály elé, a tanári asztalhoz és csak mondta és mondta… stand up-olt. 5 perc után nem bírtam tovább és megkérdeztem: „Jézusom, te 4 évig ezt fogod csinálni?” 🙂
Pár héttel később már egy pár voltunk, de az pont amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan véget is ért, csak pár hétig tartott. Először ő volt szerelmes belém, aztán én belé. Részéről akkor hamar véget ért, én viszont 4 évig végig epekedtem, reménykedtem. Padtársaként, barátjaként vittük végig a középiskolai éveket és „asszisztáltam” a sulis szerelmeit. De így kellett lennie. Édesanyám vigasztalt akkoriban mindig így: „Majd később, éretten, felnőttként újra találkoztok, és akkor majd máshogy néztek egymásra.” Nagyjából szó szerint így történt. 3 évvel az érettségi után véletlenül találkoztunk össze, és szerelem lett újra – első látásra. De ez már mindkettőnk részéről, egyszerre és egy életre szóló. Ennek már idestova több, mint 11 éve.
Mi történt abban a pillanatban, amikor tudtad, hogy vele szeretnéd folytatni az utazást az élet tengerén? szövetségben
Én mindig is tudtam, ezért volt talán olyan nehéz és türelmetlen a várakozás. Amikor már ő is tudta, rájött erre, akkor a magam részéről volt bennem egy kis félsz: „De most nem fogja meggondolni magát? Biztos akar(ja)?”
Mindeközben nagy boldogság volt. Mint amikor nagyon sokáig vágysz valamire és nem azonnal kapod meg. Tudod, hogy na erre nagyon kell vigyáznod.
Mit jelent számodra a házasság? szövetségben
Biztonságot, szövetséget. Egy olyan mini „kört”, csoportot vagy klubbot, amiben csak mi ketten vagyunk, ami csak a miénk, amit már nem vehet el tőlünk senki, ami örökké a miénk. Ez nem csak egy papír, vagy két gyűrű. Ez két nagyon alaposan átgondolt, megfontolt, és aztán kimondott IGEN, és az utána jövő sok év eseménye, közös emléke, boldog, meghatározó, emlékezetes pillanata, amire csak mi fogunk emlékezni. Ami csak a miénk.
Fejezd be az alábbi mondatot: szövetség
„Azt szeretem a férjemben a legjobban…
… hogy fáradhatatlan, kitartó és sose adja fel. Széllel szemben is megy, és csinálja, még ha senki nem is hisz benne, akkor is. Bebizonyítja, hogy neki van igaza. Felnézhetek rá a kitartásáért, a fizikális és mentális erejéért és azért, mert rengeteg szeretet van benne. Férfi létére meglepően jól, és sokszor ki tudja ezt mutatni felém, és a gyerekei felé is. Felém például sokkal jobban, mint én őfelé. Ezt még nagyon el kéne tanulnom tőle. Nagyon szeretem benne azt is, hogy állati jóképű – ez sem utolsó, hogy 11 év után még mindig úgy nézek rá, hogy repdesnek azok a pillangók a gyomromban.”
Mit gondolsz, mitől működik a kapcsolatotok? Mi az erősségetek?
A kommunikáció és a köztünk lévő kémia. Igaz, néha hangosabban és átgondolatlanul mondunk egymásnak dolgokat, kicsit hevesek és hirtelenek tudunk lenni mindketten, de ezt már jól kitapasztaltuk és megtanultuk, hogy egész egyszerűen le kell ülnünk, és alaposan át kell beszélnünk mindent, hogy ne legyenek félreértések, hogy ne menjünk és ne beszéljünk el egymás mellett. A kémia pedig nagyon-nagyon fontos, bár nyilván lassan 3 gyerek mellett egyre nehezebb időt és lehetőséget találni egymásra, egy kis összebújásra, pláne bealvás nélkül, néha tudatosan kell figyelni. De megéri.
Idézz fel néhány szép emléket a férjeddel kapcsolatban, amikor érezted a szeretetét!
Szinte mindig érzem a szeretetét, tényleg nagyon jól, sokkal jobban kimutatja, mint én. Sok szép emlékünk is van szerencsére, például a legutolsó kifejezetten szép emlékem, ami csak a miénk, amikor 2019-20 szilveszterén kettesben voltunk utoljára 4 napot. Csak mi ketten. Kirándultunk, futottunk, buliztunk, ettünk, pihentünk, de volt, hogy csak úgy voltunk egymás mellett és az is nagyon jó volt vele. De egy átlagos napon is érzem a szeretetét, amikor látja, hogy fáradt vagyok nap végére és azt mondja: feküdjek le, majd ő intézi a gyerekeket a nap hátralevő részében. Vagy amikor egy rossz napomon azt mondja, hogy milyen szép vagyok. Úgy tudja mondani, hogy szinte már elhiszem neki, még a hetedik hónapban is, 15 kiló plusszal.
Mondd el a férjed szemszögéből, hogy mit szeret benned, és mi az, amiben szeretné, ha változnál!
Szerintem szereti bennem, hogy nagyon családcentrikus is vagyok, és/de közben megyek és megvalósítom a családomon kívüli álmaimat is. Szerintem szereti azt is, hogy igyekszem nem elhagyni magamat, nő maradni, se terhesen, se szülés után – bár ha túl sokat jön a futár egy-két szép új ruhával vagy cipővel, na azt nem szereti. Abban biztos szeretné, hogy változzak, hogy többet szeretgessem és ölelgessem, jobban kimutassam az érzéseimet. És masszírozzam a hátát, meg a nyakát.
Mit csináltok szívesen közösen, ha nyertek 5 perc „MI” időt? szövetségben
Eszünk. Betegesen imádunk együtt elmenni egy jó étterembe és jól bekajálni. Meg még egy-két gombóc fagyit is enni, hogy úgy igazán rosszul legyünk. Egyébként nagyon szeretünk nyáron bemenni a belvárosba, a kellemesen meleg éjszakába és kicsit úgy tenni, mintha még mindig 20 éves, gyermektelen fiatalok lennénk. Szeretünk futni is együtt. Szeretünk együtt sorozatot nézni – bár mostanában felváltva alszunk be rajtuk. De talán egy nap újra sikerül ébren végignéznünk egy 30 perces részt.
Hogyan hozzátok meg a közös és egyéni döntéseket? szövetségben
Mindkettőt együtt, nem is kérdés. Nagyon apróság, de mondjuk még ha ruhát is veszek, elküldöm neki a próbafülkéből a képet. Nem azért, hogy engedélyt kérjek, ezt sokan félreértik, hanem azért, mert fontos a véleménye. Mindig, mindent alaposan átbeszélünk, mérlegelünk, kikérjük egymás véleményét.
Miből merítesz erőt a nehezebb időszakokban? szövetségben
Mi történt a kapcsolatotok legnehezebb, legmélyebb pontján? Hogyan vészeltétek át?
+1) Ha csak egyetlen gondolatot adhatnál át az olvasóknak, mi lenne az? szövetségben
Szeretni és együtt élni nehéz. Ne higgyük azt, hogy bezzeg ők milyen szépen élnek. Ők biztos nem veszekednek. Nekik biztos nincs problémájuk. Mindenkinek megvan a maga gondja, nehézsége, kihívása. Dolgozni kell rajta. A jól működő házasságért pont ugyanúgy minden nap tenni kell, mint egy jól, egészségesen működő testért. Melós. Nehéz, sokszor nagyon nehéz, de megéri.
Ha szívesen követnéd ezt az inspiráló, erős nőt, akkor irány:
A képeket Andrusch Virág és Zergi Borbála készítette.
Milyen kérdést tettél volna még fel szívesen? Van olyan pár a környezetedben, aki inspirál téged és szívesen megismernéd a történetüket? Írd meg nekünk üzenetben, minden visszajelzésért hálásak vagyunk!
Ha szeretnél elsőként értesülni a legújabb interjúkról, akkor kövess minket is!