szövetségben
“Szövetségben” című interjú sorozatot azért indítottuk el, mert inspiráló személyeken keresztül szeretnénk bemutatni, pozitív példát adni, hogy igenis párkapcsolatban élni jó. Ahol szó van a kapcsolatok nehézségeiről, örömeiről és összetartó elemeiről. Mindenki képes arra, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenre vágyik. Tehetünk róla, tehetünk érte. Ha bővebben érdekel a motivációnk, akkor ITT olvashatsz még róla.
 

szövetségben

Nem tudom pontosan, hogy mikor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék anya lenni, de mintha mindig is így lett volna. Türelmesen vártam, hogy a férjem is hasonlóan érezzen, és közösen belevágjunk ebbe a hihetetlen kalandba. Napok vannak hátra, hogy megszületik a kisfiúnk, izgatottak vagyunk. Egyet tudunk, hogy minden meg fog változni, minden más rejtély. Melittára is ennek köszönhetően találtam rá, mert szerettem volna felkészülni (amennyire egyáltalán lehet) erre az új életszakaszra. Szerettem volna mindent tudni a szülésről, mert ez egy meghatározó élmény egy nő életében, a nőiességünkben és az önmagunkkal való kapcsolatunkban.

Melitta 30 éves, feleség és két gyönyörű kislány édesanyja, a Naturalbabybirth nevezetű Instagram oldal létrehozója. Azért hozta létre az oldalt, mert elegendő információt szeretne nekünk, nőknek átadni, hogy mindenki maga dönthesse el a megszerzett tudás alapján, hogyan szeretne életet adni a gyermekének. A születés pillanatában család születik, nő és férfi anyává és apává válik. Milánnal lassan 10 éve alkotnak egy párt, ebből 5 éve pedig házasok, de a történetük még régebbre nyúlik vissza. Együtt nőttek fel, gyerekekből lettek érett felnőttek, párból férj és feleség, majd anya és apa. Ez az út nem volt könnyű, próbatételek sorozatával néztek szembe, de a köztük lévő szeretet mindig erősebbnek bizonyult.

Ismerjétek meg Melitta és Milán szövetségét

Hogyan ismerkedtetek meg?

Gyerekkoromban egy Baja melletti faluban éltünk a családommal, 13 évesen a faluban lévő kis tónál strandoltunk a barátnőmmel, amikor megpillantottam őt. Nem tudtam ki ő, hogy hívják, hol lakik, és egyáltalán hogy került oda?! Első látásra szerelem volt, majdnem elolvadtam. Később megtudtam, hogy a tőlünk 3km-re lévő szomszéd faluban lakik, és 2 évvel idősebb nálam. Nem telt el sok idő, és ő is észrevett engem, de különösebb érdeklődést nem mutatott irányomban, hiszem én nagyon kislány voltam, ő pedig már az idősebb fiúkkal bandázott. Később ő Dunaújvárosban fociakadémiára járt, én pedig Szegeden voltam középiskolában. A távolság ellenére sok buliba összefutottunk, flörtöltünk egymással éveken keresztül, de nem mutatta annak jelét, hogy komolyan akar engem, én pedig majdnem 6 évig csőlátásban mást sem láttam rajta kívül.

Idővel mégis új szerelemre találtam Szegeden, és ő is párra talált. Biztos voltam benne, hogy többé közünk nem lesz egymáshoz, mert középiskola után elsodródtunk egymástól, külföldre mentem. Az internet világában mindenki könnyedén megtalálta egymást, így Milán is engem. Szórakozásból számomra komolytalan dolgokkal kezdte el felhívni magára a figyelmet, de nem vettem komolyan, nem tudtam még bízni benne. 3 hónap külföldi lét után, hazajöttem azzal, hogy megvalósítom az álmaim, és sminkes leszek színházban vagy filmstúdiókban. Ehhez pénzre volt szükségem, így a legjobb megoldásnak az tűnt, ha nagymamámmal Németországba utazom, ahol idősápolóként dolgozott, és magával vihetett engem is, tanulás céljából. Ebben az időszakban egy buli alkalmával újra összetalálkoztunk Milánnal a kis faluban, és abban a szórakozóhelyen, ahol annyi emlékem volt már róla. Egész este együtt voltunk, táncoltunk, elcsattant egy pár csók is, de részemről inkább egy “bosszú” volt, hisz láttam mennyire odavan értem, és akkor én úgy éreztem, hogy már nem igazán érdekel, viszont tévedtem. Ezen az estén elmesélte, hogy ő is Németországban dolgozik, pont Augsburgban, ahova én is készültem a nagymamámmal. Annyi város közül éppen ugyan oda…

Nem terveztem semmit, csak sodródtam az árral, egész héten együtt voltunk, késő éjjelig beszélgettünk, de még mindig nem éreztem azt, hogy bármi komoly alakulhat közöttünk. Végül a sok találkozás után adtunk egy esélyt a dolognak, és megbeszéltük, hogy kint folytatjuk. Két hónapig kint is, amilyen gyakran tudtunk találkoztunk, de mivel mindkettőnknek csalódás állt a hátunk mögött, próbáltunk reálisak maradni, és kivárni, van-e értelme együtt lennünk. A nagymamám munkaideje lejárt, nekünk pedig döntenünk kellett mi legyen, így elhatároztuk, hogy összeköltözünk. Végül sok-sok hullámvölgyet megélve a közöttünk lévő kötelék, szeretet és szerelem erősebbnek bizonyult minden elénk kerülő problémánál.

Mi történt abban a pillanatban, amikor tudtad, hogy vele szeretnéd folytatni az utazást az élet tengerén?

Sosem gondolkodtam még ezen a kérdésen, egy rövidebb időszak jut az eszembe. Az összeköltözésünk után, Németországban, távol a családomtól és az országomtól, ő volt az első olyan fiú az életemben, aki minden téren gondoskodott rólam. Aki mellett megengedhettem magamnak, hogy igazán nő lehessek. Tényleg úgy éreztem, hogy fontos vagyok, ez engem teljesen megérintett. Biztonságban voltam, szeretetteljesnek éreztem magam. Olyan rövid ideje voltunk akkor még együtt, mégis úgy vigyázott rám, mint a legnagyobb kincsre a világon. Azt hiszem akkor vált bennem teljesen biztossá az érzés, hogy vele akarom leélni az egész életem, mert pontosan erre vágytam, amit tőle megkaptam minden téren.

Biztos voltam magamban és abban is, amit vele terveztem, de őt sokáig bizonytalannak éreztem. Szeretett volna házasságot és gyerekeket, de egy korábbi csalódás miatt, nehezen nyílt meg és bízott meg bennem. Fogalmam sem volt, hogy ez meddig fog tartani, tudtam, hogy sok-sok munka lesz a kapcsolatunkkal. Ez a bizonytalanság nem ellenem szólt, egy múltbéli tapasztalatból fakadt.

Ennek ellenére volt egy mélypontunk, amikor úgy éreztem nincs tovább értelme küzdenem érte, ezért szakítottam vele. Ez volt a fordulópont, mert rájött, hogy elveszíthet, ez adta meg a löketet, hogy visszahódítsa a szívem. Már 2 éve a menyasszonya voltam a szakítás előtt, de az esküvő szervezését nem sürgette, az eljegyzés jelzés értékű volt, hogy majd egyszer szeretné, de maga sem tudta mikor lesz erre felkészülve. Vágytam rá, de erőltetni semmiképp nem szerettem volna. Tisztelve a mögöttünk lévő éveket, úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt. Nem volt könnyű, mert a családjával nem volt felhőtlen a kapcsolatom, ami fájt neki is. Részemről egy nagyon mély érzésből származott, de ezt akkor még nem tudtam megfelelően kifejezni. Küzdöttünk egymásért, és az idő minket igazolt, egymás igazi családjává váltünk, kölcsönösen mi ketten és a gyerekeink.

Mit jelent számodra a házasság?

Egységet, egy erősebb köteléket egymás közt, szövetséget, csapatot, bizalmast és lelki társat. Ezek a jelentései számomra, de ezek kivitelezése már más kérdés, hisz azon egy életen át dolgozni kell. Elfogadást is jelent, ami számomra azzal egyenlő, hogy elfogadom a hibáival együtt, mert szerintem nem az a kérdés, hogy valaki hibátlan-e, hanem azzal ami hibája van, képesek vagyunk-e egyáltalán együtt élni? 

Fejezd be az alábbi mondatot:
“Azt szeretem a férjemben a legjobban, hogy…”

…nagyon jó szívű ember, akire bárki bármikor számíthat, segítőkész, tisztelem, mint embert és férfit. Nagyon jó apa, jó férj, igazán figyelmes társ, aki folyton meglep valamivel. Amiért pedig végképp tisztelem, az a munkájába fektetett energia és az, hogy tudom honnan indultunk, ő mégis milyen messzire elért, amit még ő sem gondolt magáról soha. Olyan emberré vált, akire mindig fel tudok nézni.

Mit gondolsz, mitől működik a kapcsolatotok? Mi az erősségetek?

Vannak emberek, akiknek meg van írva a nagykönyvben, hogy együtt kell lenniük, és kapnak egy olyan ajándék életet, amiben minden tökéletesen működik. A miénk nem ilyen! 🙂 Hiszek abban, hogy a mi közös sorsunk is meg volt írva, csak több munkával jár. Nagyon határozott jellemünk van mindkettőnknek, ezért sokszor ütközünk, de a legnehezebb pillanatok ellenére is, ha csillapodik a vihar, mindig az egymás iránt érzett szeretet az, ami helyre teszi a dolgokat, és onnantól az ego megszűnik létezni, ami azt hiszem mindkettőnk legnagyobb ellensége a kapcsolatunkban.

Továbbá számunkra nagyon fontos az intimitás, az, hogy a gyerekek megérkezése után is tudatosan hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne hanyagoljuk el egymást, és ne felejtsünk el férfi és nő  is maradni. Szülés után, mint minden anya, én is nagy érzelmi hullámokat éltem meg saját identitásomat illetően, de a férjem türelmének köszönhetően hamar újra egymásra találtunk. Szerintem ez is minden kapcsolat alapköve, hogy a testi kapcsolat is működőképes tudjon maradni, és ne csak addig legyen fontos, míg friss egy kapcsolat. Ehhez elengedhetetlen a kommunikáció, nem látunk egymás fejébe, így érdemes mindent átbeszélni ezzel kapcsolatban is. Mi megtettük, és megtesszük a mai napig, nagyon nyitottak vagyunk egymás felé. 

Mi történt a kapcsolatotok legnehezebb, legmélyebb pontján? Hogyan vészeltétek át?

10 év alatt sok mélypont volt közöttünk, már a válás is szóba került. Volt egy érdekes eset, ami számomra megmutatta, hogy milyen csodálatos emberrel is élek együtt. Egyszer egy lány, akit jó ismerősömnek tartottam, és maga is családos anya, kikezdett a férjemmel. Egy szép nőről beszélek, és szerintem 10-ből 10 férfi kapott volna az alkalmon, hisz sosem derült volna ki valószínűleg. A férjem elmondta, és szövetségesként álltunk helyt a szituációban. Még személyesen is találkoztam a lánnyal, aki mit sem sejtve úgy tett, mintha valóban jó barátok lennénk. Természetesen én akkor már mindent tudtam, és a férjem is határozottan visszautasította többször is a közeledését. Mivel alapból empatikus vagyok, próbáltam megérteni a nőt is, mi vezetett idáig, hogy ezt megtegye a családjával. Valószínűleg nagyon magányos volt, ezért adtam neki egy esélyt, és nem mondtuk el a férjének az esetet, megkértem hogy innentől az energiáit inkább a saját házasságának a javítására fordítsa. A mai napig döbbenten gondolunk vissza az eseményekre a férjemmel, hihetetlen, hogy megtörtént. Számomra ez az eset megmutatta, hogy bízhatok benne, mert a barátai helyett hozzám fordult bizalommal. Rizikó pedig az ő részéről is volt, hisz nem tudhatta, hogyan fogok majd reagálni, egyáltalán hiszek-e majd neki. 

Egy olyan kapcsolatban szeretnék élni, ami olyan kompromisszumra épül, ahol mindkettőnknek jó, ahol nem bántjuk meg egymást szándékosan, ahol nem rúgjuk fel az egymás iránti tiszteletet. Ezeken a dolgokon pedig minden egyes nap dolgozni kell.

Idézz fel néhány szép emléket a férjeddel kapcsolatban, amikor érezted a szeretetét!

Szeretetét érzem, amikor tudom, hogy számára jelentéktelen (viszont számomra fontos) dolgokat megtesz értem, amit ő egyébként annyira nem biztos, hogy szeretne. Például:

  • Az egyik házassági évfordulónkon elmentünk egy csodaszép birtokra, ahol titokban leszervezett nekem egy lovastúrát. A csomagtartóba is becsempészte a lovas csizmám és a felszerelésem. Ez tőle hatalmas dolog, mivel semmit sem tud erről a hobbimról, csak annyit, hogy szeretem. A kedvemért még fel is ült egy lóra.
  • Legyőzte a tériszonyát és repülőre szálltunk, elutaztunk összeházasodni a Seychelle-szigetekre.
  • És ami ennél is nagyobb dolog volt a részéről, annak van a legnagyobb jelentősége számomra, ott volt a lányok születésénél mindkét alkalommal. Nagyon tiltakozott, mert félt a látványtól, de végül ezt ketten csináltuk végig. Ha ő nincs ott én nem tudom mi lett volna velem. Ő is hálás a mai napig, hogy végül ott volt, mert egy életre szóló élmény volt mindkettőnknek.

Mondd el a férjed szemszögéből, hogy mit szeret benned, és mi az, amiben szeretné, ha változnál!

Néha hajlamos jobban hangsúlyozni a hibáimat, ezért én is meg szoktam kérdezni tőle. 🙂

Ha az ő fejével gondolkodom, akkor szereti bennem, hogy mindig küzdenie kell értem, hogy kihívást jelentek. Szereti, hogy hiszek az álmaimban, hogy mások nem tudnak elbizonytalanítani, hogy mindig elérem a céljaim. Szereti, hogy jó anya vagyok, és egy olyan feleség, aki mindent megtesz a családjáért. Aki kiáll másokért, és önmagáért, de legfőképp azokért küzd, akiket szeret.

Szereti a kreativitásom, azt hogy széppé teszem az otthonunkat. Szereti a talpraesettségem, a nyitottságom és az őszinteségem, azt, hogy nagyon igénylem, hogy szeretgessem őt.  Szereti, hogy olyan szeretői tudunk lenni egymásnak, mint a kapcsolatunk elején, és hogy minél régebb óta vagyunk együtt, ez csak egyre jobb és jobb lesz. Szereti bennem azt, hogy minden hibájával együtt elfogadom őt. 

Amiben szeretné ha változtatnék, az az a fajta őszinteség, amikor gondolkodás nélkül keményen kimondom a véleményem, és a nagy szám. Néha érzéketlen az a stílus, amivel megnyilvánulok vele szembe, de ehhez azért engem is nagyon fel kell már mérgesíteni, hogy ide jussak.

Mit csináltok szívesen közösen, ha nyertek 5 perc “MI időt”?

Összebújunk a kanapén, vagy kicsit magunkra csukjuk valamelyik szoba ajtaját. 😉

Hogyan hozzátok meg a közös és egyéni döntéseket?

Mindig igyekszünk mindent megbeszélni, a döntéseket viszont az alapján hozzuk, hogy az közös érdekeket, vagy egyéni érdekeket képvisel-e. Mivel mindketten igen önfejűek vagyunk, mindig kikérjük a másik véleményét, de a döntés nem feltétlenül ennek függvényében születik meg. Én például sosem szólok bele a vállalkozásába. A véleményemet mindig elmondom, de egy-egy adott szituációban neki kell mérlegelni, hogyan dönt végül. Az egyéni döntésekkel pedig legfőképp nekem szokott problémám lenni, mert a mai napig előfordul, hogy nélkülem dönt el dolgokat, amivel engem nagyon meg tud bántani, ha nem beszél velem róla, még ha engem nem is érint a dolog. Gondolok itt egy fociedzésre, amit nem kérdez meg tőlem, hogy van-e más tervem, hanem csak bejelenti a tényt, hogy ő elmegy. Általában nálunk az ilyen dolgokból szoktak lenni a konfliktusok. 

Mi a párkapcsolati szupererőd?

Az iránta érzett szeretetem mindig erősebbnek bizonyul minden problémánál, ez már sokszor megmutatta magát.

Miből merítesz erőt a nehezebb időszakokban?

Korábban mindig édesanyámat hívtam fel, bár az utóbbi időben olyan transzgenerációs ellentétekbe ütköztünk, hogy úgy éreztem nem ő a megfelelő személy, aki ebben támaszt tud nyújtani, hisz nagyon különbözőek vagyunk, más elvekkel, ha kapcsolatokról van szó. Önmagamból próbálok erőt meríteni, önvizsgálódásba kezdeni és így megoldást találni az adott problémára. Hiszek benne, hogy mindenre bennünk rejlik a megoldás, de ezen folyamatosan és rengeteget kell dolgozni. Azt hiszem ez az élet értelme is. Tanulni érkezünk és fejlődni erre a világra. Ha nagyon nem találom a megoldást, akkor pszichológiai szaklapokat, oldalakat is olvasgatok a legjobb megoldás reményében. Inspirációnak mindig jól jön.

Ha csak egyetlen gondolatot adhatnál át az olvasóknak, mi lenne az?

Nagyon fontos az önismeret, és az, hogy tudjuk mit várunk el az életben, mi az ami boldoggá tesz. Ha nincsenek céljaink és magunk sem tudjuk mit akarunk, akkor komoly problémákba ütközhetünk a párkapcsolatok terén is, hisz irreális dolgokat várhatunk el egy olyan társtól, aki esetleg sosem lesz képes minket úgy boldoggá tenni, ahogy ezt elvárnánk, de ez nem a másik hibája. Ilyenkor magunkba kell tekinteni, és sok-sok kérdést feltenni, hogy ez kinek is jó így valójában? Rá fogunk jönni, hogy önmagunkat csapjuk be, ha olyan embertől várjuk a boldogságunkat, aki személyiségéből adódóan erre képtelen, mert nem is illik hozzánk.

A házasság pedig egy olyan dolog, ami az egyik legcsodálatosabb közös út a világon, ami két ember között létezhet, de nem attól lesz tökéletes, hogy nincsenek problémák, hanem attól, hogy azokat képesek vagyunk átvészelni, közösen túljutni rajta. Egy olyan házasság, ami viszont egyoldalú, és csak az egyik fél húzza a szekeret, szerintem hosszú távon működésképtelenné válik, és ott sok dolgot át kell gondolni, van-e még dolgunk a másikkal. De, nem minden problémára a válás a megoldás, mert ha ott van igaz szeretet, akkor mindent képesek vagyunk legyőzni, ami elénk kerül. 

Ha szívesen követnéd ezt az inspiráló, erős nőt, akkor irány:

A képeket Mészáros Nóra és Wendl Péter készítette.

Milyen kérdést tettél volna még fel szívesen? Van olyan pár a környezetedben, aki inspirál téged és szívesen megismernéd a történetüket? 

 

szövetsésben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben

 

Scroll Up