Tinát az Instagram felület sodorta az életünkbe, és úgy éreztük, hogy üde színfolt a közösségi médiában. Tiszteljük és becsüljük a megosztott gondolatait, inpirálóan hatnak ránk. Pozitív megerősítéssekkel támogatja az őt követő nőket, édesanyákat. Júliusban egy Blessingway (szülésre bocsájtó ünnep) rituálét szervezett, amire jelentkeztünk, hiszen hozzánk is érkezik egy kis csoda, Orsi hamarosan anya lesz. Az időjárás nem kedvezett, így már lemondtunk róla, amikor Tina lelkesen írt, hogy nem kell aggódni, vár minket ismeretlenül is az otthonában. Mosolyogva fogadott minket, és megajándékozott egy olyan délutánnal, ami segített felkészülni az előttünk álló változásokra. Kicsit elpirulva mesélte, hogy igazából a férjének köszönhetjük, hogy pár órára megvalósulhatott ez a női támogató kör. Az ő ötlete volt, hogy a lakásuk megfelelő hely lehet, ami megóv az esőtől, ne engedje el az álmát. Kislányukat a nyakába vette, és a közeli játszótéren töltötték az időt, hogy mi egymást támogathassuk egy új életszakasz előtt.
Ebben hiszünk, és szeretnénk, ha mindenki megtapasztalhatná a feltétel nélküli szeretetet, nehézségekkel és örömökkel együtt. Tina és István egymást támogatják, irigység nélkül, férfi-női szerepeket felülírva, egymásért. Bár csak pár órát töltöttünk együtt, de hamar kiderült, hogy hasonló értékrendszerrel rendelkezünk, ezért is kértük fel, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, mert tudtuk, hogy tanulhatunk a történetükből, tőlük. 8 év van mögöttük, ebből már 4 éve házasok, a kislányuk pont a második házassági évforduló napján született.
Ismerjétek meg Zágoni Bettina és István szövetségét
Hogyan ismerkedtetek meg?
2012-ben én fél lábbal újra Svájcban voltam, ott, ahol korábban két évig éltem. Svájc nekem mindig is a biztonságos távolságot jelentette mindentől, ami itthon van nekem. Ott voltam életemben először boldog, kiegyensúlyozott. Így, amikor azt éreztem, nem találom a helyem, újra a menekülést terveztem választani. Elhatározásom másnapján egy munkára hívták fel a figyelmem.
Egy ötcsillagos nyitó szálloda keresett hostesseket. Nekem mindig is a két beszélt nyelv volt a varázserőm, ami mindig segített megszerezni a kenyérre valót, így jelentkeztem abból a célból, hogy pénzt gyűjtsek a kiköltözéshez. Odaérve az interjúra egy hotel halljában vagy 50-60 lánnyal vártam együtt. Mind csodaszépek voltak, dekoratívan felöltözve, és nekem rögtön átfutott a gondolataimon a felismerés, hogy talán nem a két beszélt nyelv lesz itt a döntő. Egy percig még az is átsuhant a gondolataimon, hogy felállok és elmegyek, de a jólneveltségem ezt nem engedte. Két lány kapta meg a munkát, az egyik én voltam. Így történt, hogy aztán az első munkanapomon megismertem a férjemet. Hivatalosan a felettesem volt, és mindketten komolyabb munkamorállal voltunk megáldva mintsem, hogy kockáztassuk az állásunkat egy vonzalom miatt.
A hónapok teltek, egyre inkább megismertük egymást, és mindketten vártuk a közös munkanapokat. Az évben EB év volt, és én csak azért néztem a focit, hogy tudjak vele beszélgetni. Végül az első randink egy reggeli volt, mert megnyertem egy fogadást. Akkoriban munka mellett bébiszitterkedtem is a szabadnapjaimon. Aznap a reggeli után elkísért engem a család házáig. Ez a ház ebben az utcában van, ahol most mi lakunk. Ebben az utcában, ahol a 2012-es randink után 6 évvel megszületett a kislányunk az otthonunkban. Gyakran az utcán sétálva, motorozva a lányunkkal, mint egy filmben látom magam előtt magunkat, ahogy beszélgetve sétáltunk, hosszan búcsúzkodtunk. A ház ablakára nézve tisztán látom a család konyháját, ahol az anyukának elmeséltem, megismertem valaki igazán különlegeset.
Mi történt abban a pillanatban, amikor tudtad, hogy vele szeretnéd folytatni az utazást az élet tengerén?
Azt hiszem, az elejétől éreztem. Vele minden olyan magától értetődő volt, minden olyan egyszerű.Mit jelent számodra a házasság?
Társat. Csapatot. Az érzést, hogy valakivel egymásra néztek, megfogjátok egymás kezét, mosolyogva és izgatottan vágtok neki az előttetek lévő útnak, a határtalan lehetőségeknek, mert együtt mindenre képesek vagytok. Együtt át-és túléltek, szeretetet, bőséget, jövőt és múltat teremtetek.
Fejezd be az alábbi mondatot: „Azt szeretem a férjemben a legjobban…”
… hogy nagyokat álmodunk. Hiszünk egymásban. Vele olyan, mintha egy hatalmas papír előtt ülnénk a földön, amire bármit rajzolhatunk. Vele otthon vagyok.
Mit gondolsz, mitől működik a kapcsolatotok? Mi az erősségetek?
Az erősségünk, hogy egymást választjuk, hogy fontos nekünk a kapcsolatunk. Amitől működik, hogy mindennap megdolgozunk érte. Minden egyes nap. Most már kevesebbet kell, mert már megtanultunk kommunikálni, őszintének lenni, megérteni a másikat, akkor is, ha épp nehéz. Ehhez az kellett, hogy néha esténként ne a filmnézést vagy elterelést válasszuk, hanem a fáradtságos és legtöbbször nem élvezetes munkát, hogy meghallgatjuk egymást, hogy kioldjuk a gubancot, megkeressük a belső igényeinket, a motivációját a viselkedésünknek. Egyszer a férjem úgy írt le minket, mint két tóban úszó kacsát. Nézed őket, siklanak, harmonikusan, együtt, légiesen, céltudatosan. A víz alá nézve láthatjuk igazán, mi munkát tesznek bele, milyen kitartással dolgoznak mindezért. Társra találtunk egymásban, és hajlandóak vagyunk dolgozni mindezért.
Idézz fel néhány szép emléket a férjeddel kapcsolatban, amikor érezted a szeretetét!
A szeretetét érzem akkor, amikor türelemmel vár míg a fekete-fehér pólusok között meglátom a színeket. A szeretetét érzem akkor, amikor azt mondja nekem, gyógyító vagy, szüksége van Rád a világnak. A szeretetét érzem akkor, amikor a határain túllépve nyit számomra fontos dolgok iránt. A szeretetét érzem akkor, amikor csak megtart az érzéseimben, anélkül, hogy meg akarná oldani. A szeretetét érzem akkor, amikor nem ad teret senkinek, hogy bántson. A szeretetét érzem akkor, amikor a lányunkkal tölt időt.
Mondd el a férjed szemszögéből, hogy mit szeret benned, és mi az, amiben szeretné, ha változnál!
Szereti, hogy evilági és talpraesett vagyok, mégis minden döntésemet zsigeri megérzésből, szeretetből hozom. Szereti, amilyen nő és édesanya vagyok. Szereti, hogy szeretem, és ezt kifejezem. Szereti, hogy van bennem erő.
Szeretné, ha kevésbé lennék szigorú magammal és többször engedném meg magamnak, hogy ne minden időm hasznos dologgal teljen. Ezekben már régóta segít, és már rengeteget fejlődtem bennük.
Mit csináltok szívesen közösen, ha nyertek „5 perc” MI időt?
Leülünk, és megpihenünk egymás karjaiban.
Hogyan hozzátok meg a közös és egyéni döntéseket?
Jól kiegészítjük egymást azzal, hogy én főleg zsigeri megérzéseimre hallgatva hozok döntéseket, Ő pedig mérlegelve. Emellett mindketten mind a két döntési módot szeretjük figyelembe venni. Érdekel mindkettőnket a másik meglátása az egyéni döntések kapcsán is. Fontos nekünk még, hogy egy-egy egyéni vagy közös döntés előtt átbeszéljük a mögöttes mozgatórugóinkat, és őszintén rátekintsünk tiszták e szándékaink, valós igény vagy másoknak megfelelés, családi minták, társadalmi elvárás áll e mögötte. Még egy fontos szempont nálunk, hogy ismerjük az egyéni és közös határainkat, eldöntsük, mi ad többet, ha átlépjük ezt a határt vagy ha tiszteletben tartjuk a teherbírásunkat.
Mi a párkapcsolati szupererőd?
Nekem a hűség, a szeretet, a fejlődésre való igényem.
Miből merítesz erőt a nehezebb időszakokban?
A közös víziónkból. Az érzésből, hogy számomra Ő az otthon.
Ha csak egyetlen gondolatot adhatnál át az olvasóknak, mi lenne az?
Ha a társaddal kölcsönösen többek vagytok együtt, mint egyedül, ha úgy érzed, egymásnak adtok szárnyakat, ha ugyanúgy kéz a kézben nézitek a világ legszebb naplementéjét, mint ahogy haladtok a legmélyebb és legbűzösebb mocsárban elmerülve, akkor bizony szerencsés és áldott vagy, mert olyat élhetsz át, ami mellett jöjjön bármi, már érdemes volt élni, érezni, embernek lenni a Földön.
szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben szövetségben