“Miért pont Ő?” kérdést kevesen tesszük fel magunknak, még kevesebben szánunk rá időt és energiát, hogy megtaláljuk a választ rá. Pedig a fárasztó felfedezés után kincsre lelhetünk, a válasz sok mindent elárulhat a saját és a kapcsolatunk működéséről.
A párválasztás ritkán tudatos folyamat,
elsősorban igényekből indul ki.
A mi kultúránkban például elsősorban szerelem alapú, létrejötte érzelmi indíttatású. A nehézséget az okozhatja, hogy a szerelem sajnos elmúlik, az érzéseink változnak, átalakuláson mennek keresztül. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor a testünkben különböző kémiai folyamatok zajlanak le, rózsaszín ködön keresztül látjuk a választott társunkat. Ebben az állapotban hajlamosak vagyunk önmagunkból bizonyos tulajdonságokat kivetíteni a társunkra. Általában olyan tulajdonságokat, amelyekkel mi magunk nem rendelkezünk vagy számunkra különösen fontosak, vagy éppen egy ki nem elégített érzelmi szükségletről van szó, amely a gyerekkorunkból fakad (általában ott érdemes először keresni). Mélyebbre ásunk ebben a bejegyzésben, és megvizsgálunk pár lehetséges megközelítést. Csakhogy ezek hozzánk kapcsolódnak, a szerelmeshez, és nem ahhoz, akit szeretünk. Sajnos elkerülhetetlen a csalódás, hiszen saját lénye van! Őt magát szereted vagy magadat, a vágyaidat, szükségleteidet benne?
Mire elérjük a párválasztás idejét, már mindannyiunknak a hátán ott van egy csomag, amiben nagyon sok mindent hozunk.
– Különböző életszakaszok során szerzett képességeket, hiányokat, szükségleteket, feszültségeket és vágyakat.
– A személyiségünket formálja az, hogy honnan jöttünk, milyen családi közegben nevelkedtünk, annak minden jó és rossz élményével, örömével és fájdalmával.
– Számít, hogy milyen mintát láttunk, hogyan szerették, vagy nem szerették egymást a szüleink, hogyan élték meg a boldogságukat, vagy épp siratták el azt.
– Számít a külvilág, minden szabályával, vélt, vagy valós elvárásával. Formálnak a mesék, az átélt élmények, a rokonok, a barátok, a tanárok, minden, ami körülvett.
Mindezt azért sorolom fel, hogy még inkább érezzük a csomag nagyságát. Erre a csomagra tekinthetünk úgy is, mint egy felfedezetlen területre, amit szép lassan közösen megismerhetünk.
Milyen egyéb tényezők játszhatnak szerepet a párválasztásunkban és az elköteleződésünkben?
Kevés olyan terület van, amelyhez több sztereótípia, népi bölcsesség társulna, mint ehhez a témához, most mégis belevágom a fejszémet és bemutatok nektek pár megközelítést, amelyek befolyásolhatják, hogy MIÉRT pont Őt választottad. Fontos hangsúlyoznom, hogy a legtöbb esetben mély, tudattalan vágyakról és szükségletekről van szó.
1.
“Olyan társat keresek, aki kiegészít.”
Sokszor halljuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és ahogy az lenni szokott, van benne igazság tartalom. Két ember, akik teljesen különböznek egymástól, ezáltal kiegészítik, erősítik egymást. Az emberi természet azért nem teljesen rugalmas, a nagyon sok különbséget egyszerűen nem viseljük el.
2.
“Olyan társat keresek, aki hasonlít édesapámra/édesanyámra.”
Ezt hívják szűlőimágó elméletnek, olyan embert választunk, aki hasonlít a minket felnevelő ellentétes nemű személyre. Rendelkezik azokkal a személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal, amelyek az egyik szülőnkre jellemző. Ennek az ellenkezője is jellemző, amikor olyan társat választunk, aki mindenben eltér a szüleinktől.
3.
“Olyan társat keresek, aki hasonlít rám, hasonló élményeken ment keresztül, így megért engem.”
Elsősorban élettörténetünkben hasonlót keresünk, akivel azonos értékrenddel rendelkezünk. Akivel egy közös világot tudunk létrehozni, egyetértésben és biztonságban. Ilyenkor teljes megértést élünk át, te is hasonlóban vagy, mint én.
4.
“Olyan társat keresek, akivel megélhetem újra és újra azokat az élettapasztalatokat, amit otthonról hozok.”
Ez a minta, ez az élettapasztalat lehet pozitív és negatív is, a számunkra ismerős helyzeteket keressük. Ha ismerős, akkor azzal már tudunk mit kezdeni, van egy túlélési/megoldási technikánk. Nemegyszer kikényszerítjük a társunkból azt a magatartást, ami már az ismerős végkifejlethez vezet minket. Fontos, hogy folytathassuk azt a dinamikát, azt a fajta kapcsolódási mintát, amit a családunkból hozunk és jól ismerünk. Keressük a megerősítést arról, hogy ilyenek vagyunk, ilyenek a nők, ilyenek a férfiak, ilyen az élet, ilyen egy kapcsolat.
5.
“Olyan társat keresek, aki mellett gyógyulhatok.”
Szüleink úgy szerettek, ahogy tudtak. Olyan eszközökkel fejezték ki felénk, amivel rendelkeztek, amit szintén a szüleiktől tanultak, láttak. Akaratlanul is sebeket okozunk egymásnak, amelyek hosszú évek során sem gyógyulnak be. Olyan társat választunk, aki mellett enyhül a belső szorongásunk, félelmünk. Ellensúlyozza a belső problémáinkat, ezáltal segít gyógyulni vagy éppen elfojtani.
Tegyük fel a kérdést önmagunknak, és keressük meg a választ!
Amit nem tudunk magunkról, az árthat, és láthatatlanul ártani is fog nem csak önmagunknak, hanem a környezetünkben élőknek is. Ritkán vizsgáljuk meg azt a szemüveget, amelyen keresztül a világunkat látjuk, nem tudjuk, hogy egy-egy szokásunk, viselkedésmódunk, hiedelmünk honnan ered, hogyan formálja az életünket, és mennyire torzítja a valóságunkat. Gyerekként úgy tanultunk, hogy megfigyeltük a környezetünket, legfőképpen a szüleinket. Azok a stratégiák, amelyek akkor segítettek a fejlődésben, hátráltathatnak a felnőtt életünkben. Azon tudunk változtatni, amit ismerünk.
Vegyük észre a társunkat, figyeljünk rá, ismerjük meg.
Valódi, értő figyelemnél bizonyos mértékben önmagunkat tesszük félre, és kicsit a társunk bőrébe bújunk. Odafigyelés képességével nem rendelkezünk mindannyian, de tanulható. Miért fontos mindez? Mert így van esélyünk megismerni ki is él valójában mellettünk. Ahhoz, hogy egyre közelebb kerülhessünk egymáshoz, egyre kevesebb legyen köztünk a félreértés, ismernünk kell önmagunkat és a társunkat, napról napra egyre jobban.
Mit tudunk a társunk életének a részleteiről?
Milyen volt a gyerekkora?
Milyen volt a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel?
Ki inspirálta? Mi szeretett volna lenni?
Melyik ételt utálta a legjobban?
Mi okoz örömöt neki?
Mitől fél?
Mi nyomasztja jelenleg?
Meg kell tanulnunk a társunk apró rezdüléseiből olvasni. Tekintsünk úgy a párunkra, mintha először találkoznánk vele, akkor is, ha évek vannak mögöttünk. Két ember között egy véget nem érő beszélgetésről van szó, hiszen folyamatosan változunk, változik a világ körülöttünk, így érdemes felülvizsgálni a társunkról (és önmagunkról) szerzett tudásunkat.
Az ismeretben van az erő és az egymás iránti tiszteletben.
Kölcsönös tiszteletben.
A tisztelet azt is jelenti, hogy teljes egészében ismerjük és elfogadjuk egymást.