Nem rég együttműködtünk Matuska Mircsivel, aki Facebook felületen a Szuperhősök klubja – Légy önmagad szuperhőse! by Mircsi coach csoportot üzemelteti. A csoporttagok küldtek nekünk pár kérdést, amire egy Facebook előközvetítés során megpróbáltunk válaszolni. Ha érdekel a teljes videó, akkor ITT találod meg. Egy kérdés inspirálta ezt a bejegyzést: Mit csináljunk a szarkazmussal? Hogyan fogadjuk jól a kritikát, hogy ne sértődjünk meg minden alkalommal?

A kérdés kapcsán egy kisebb kitérővel kezdenék, mert egyszer egy nagyon bölcs mentorom azt mondta, hogy a MINDIG, MINDEN és SOHA szavak mögött több rejlik, figyeljek az árulkodó jelekre. A környezetemben azt figyeltem meg, hogy eléggé gyakran használjuk ezeket a titokzatos szavakat, amelyek segíthetnek megérteni önmagunkat, ha picit mélyebbre ásunk. Kezdésként erre biztatnálak, ha esetleg a te szókincsedben is gyakran szerepelnek. Megvannak a gyenge pontjaink, a veszélyesebb területeink, úgy is fogalmazhatnék, hogy a nyomógombjaink, amire robbanunk. Mindannyiunknak más, az okokat pedig a gyerekkorunkban érdemes keresni. A ki nem elégített érzelmi szükségleteink tesznek bizonyos helyzetekre szuper érzékennyé. Ezekben a helyzetekben túl reagálunk, valójában sokszor nem a jelenre válaszolunk. Ezért is hiszek rendületlenül az önismeretben, mert amit nem tudunk magunkról, az ártani fog nekünk és a környezetünknek is. Önmagunk megismerésével, felelősség vállalással és kitartó munkával tudunk változtatni ezeken a gyenge pontokon.

Hogyan viszonyoljunk a kritikához?

A kitérő után pedig térjünk rá a kritika témakörére, hogyan viszonyoljunk hozzá. Kezdésként vizsgáljuk meg a jelentését, mert sok mindenre rávilágíthat, amiről elfeledkezünk a hétköznapok során vagy soha nem is voltunk a tudatában, nem gondolkoztunk el rajta. Ókori görög szóból származik, jelentése “ítélni”. Wikipédia szerint:

“Olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára.”

Ez a megfogalmazás száraz elsőre, én magam is többször átolvastam, de amin megakadt a szemem és elgondolkoztatott az az, hogy a kritika megfogalmazása értékelésén és elemzésén alapul. Megfigyelés és ismeretgyűjtés szükséges hozzá, mégis azt tapasztalom, hogy a mindennapokban ezeket a lépcsőfokokat átugorjuk, és egyből a kritika megfogalmazásával kezdünk. Könnyebben ítélkezünk, mint dícsérünk vagy elismerünk (a saját megfigyeléseim alapján jelentem ezt ki). A kritikát pedig az alapján fogalmazzuk meg, hogy éppen milyen szemüvegen keresztül tekintünk a világra. A szemüveg alatt azt a látásmódot értem, amelyet befolyásolnak az átélt élmények és a látott minták. Nem létezik egyforma szemüveg, ahogy megegyező kritika sem. Mégis legtöbbször mennyire érzékenyen reagálunk a minket ért kritikára, sokszor azonnal befogadjuk, felülvizsgálás nélkül. 

1. Sok esetben a kritika nem is rólunk szól, hanem éppen arról, akitől érkezik, így kezdésként azt javasolnám, hogy vizsgáld meg a forrást.

Ki mondja neked?

Milyen szerepet tölt be az életedben?

Mennyire ismer téged?

Mennyire hiteles azon a területen, ahol megfogalmazta a kritikádat?

Nyugodtan dönthetsz úgy, hogy az elhangzott kritikát nem fogadod be, vagy átgondolod és megvizsgálod az igazságtartalmát, majd köszönetet mondasz az illetőnek és megpróbálsz változtatni rajta. Tedd mindezt úgy, hogy az önmagadba vetett hitre ne legyen hatással. Az intelligens, helyes kritika nem a személyt minősíti, hanem a cselekedet marasztalja. A személyeskedés kapcsán azonnali páncél javasolt!

 

2. Aki soha nem hibázik, az igazából semmi újat nem próbált ki.

A hiba a bátorságunkat mutatja, kiléptünk a komfortzónánkból és legközelebb még ügyesebbek leszünk. Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy hányszor estem el mire megtanultam járni? Hány seb keletkezett a térdemen mire fel tudtam mászni egy mászókára? Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem még nem sikerült megtanulnom egy nyelvet sem első próbálkozásra.

 

3. A kritika tartalmára koncentráljunk.

Ne arra fókuszáljunk ahogy tálalják őket, mert általában sokkal erősebben hat. Így akarva-akaratlanul is a másik fél konfrontáló magatartására reagálunk, nem pedig arra, amit mond.

4. Kezeljük helyén az elhangzottakat.

Ne túlozzuk el önmagunk számára sem. Ne gabalyodjunk bele a spirálba, a negatív érzelem egy átmeneti állapot, amibe belekerülünk (ezt fontos tudatosítanunk). Egy gondolat, amit sokszor mi teremtünk. Ilyenkor jön jól egy kis tudatosság, és ahogy van lehetőségünk gondoljuk át, hogy:

Mi idézte pontosan elő?

Milyen érzések tombolnak bennem?

Hogyan tudom magam kizökkenteni legközelebb? 

Míg eljön az önismeret ideje, addig is azt tanácsolom a helyzet kezelésére, hogy adjunk magunknak pár pillanatot, mély lélegzéssel próbáljuk meg visszanyerni az önuralmunkat. Az sem szégyen, ha jelezzük, hogy nekünk most egyet sétálnunk kell, mielőtt reagálnánk. Tudom erre nem mindig van lehetőség, de akár azzal is nyerhetünk időt, ha kérünk egy pohár vizet. Védekezés helyett sokszor az is segít, hogy kérdezünk: “Pontosan mit értesz azon, hogy…?”

Így az irányítás újra a mi kezünkbe kerül.

A kritika lehet egy fájdalmas pont az életünkben, de tekinthetünk rá lehetőségként is. Tetszik nem tetszik, de a fejlődés alapkövei lehetnek. Johari-ablak óta tudjuk, hogy nem mindent látunk és ismerünk önmagunk kapcsán.

Legyünk türelmesek megismerni magunkat!

 

Scroll Up