Szövetségben: Ercsi és Isti

A “Szövetségben” című interjú sorozatot azért indítottuk el, mert inspiráló személyeken keresztül szeretnénk bemutatni, pozitív példát adni, hogy igenis párkapcsolatban élni jó. Ahol szó van a kapcsolatok nehézségeiről, örömeiről és összetartó elemeiről. Mindenki képes arra, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenre vágyik. Tehetünk róla, tehetünk érte. Ha bővebben érdekel a motivációnk, akkor ITT olvashatsz még róla.

Hosszú éveken keresztül hittem abban, hogy létezik az Igazi, és egy nap rám talál. Rám talál, elfogad úgy, ahogy vagyok, és együtt minden könnyebb lesz. Álmodoztam, várakoztam lelkesen, terveztem az életemet, aztán minden egyes csalódás után egyre elkeseredettebb lettem. Biztos velem van a gond, talán engem nem lehet szeretni. Hittem a filmeknek, a könyveknek, hogyha egymásra találunk az Igazival, akkor „boldogan élünk, míg meg nem halunk”. Naiv voltam, ma már tudom, hogy az egyszerűbb utat szerettem volna járni. Kezdtem bezárkózni, féltem az újabb csalódástól, próbáltam magam meggyőzni, hogy egyedül sokkal jobb. Hazudtam magamnak, magányos voltam, de elsősorban önmagamat zártam be, hogy ne sérüljek. Azonban mindig van egy pont, amikor már fáj eléggé ahhoz, hogy cselekedjek. 

Szerettem volna a saját kezembe venni az irányítást, meguntam, hogy sodródom az árral. Rá kellett jönnöm, hogy ahhoz, hogy változást érjek el, szembe kell nézzek önmagammal és a saját félelmeimmel. Olvastam, tréningekre, képzésekre jártam, előadásokat hallgattam, hogy a megfelelő tudással változtatni tudjak a gondolkodásomon. A tudás egyre jobban felszabadított, kezdtem megérteni a működésemet, felismertem, hogy hol akadályozom saját magam. Amit ismerünk, azon tudunk változtatni, így indultam el az önismereti utamon és vezetett el a férjemhez, Tamáshoz, akivel 8 éve alkotunk egy párt. Ez a 8 év nemcsak egymás megismeréséről szólt, hanem önmagunk elfogadásáról és szeretetéről is. Egymásnak tükröt mutatva csiszolódtunk, formálódtunk, hogy illeszkedjünk egymáshoz. Sok mindenben nem vagyok biztos, de abban az egyben igen, hogy ő a társam, a legjobb barátom, és ezért minden nap igyekszem tenni, hogy így is maradjon. Egy valamiben nem tévedtem, létezik az Igazi. Mindennap mi teremtjük meg önmagunk számára.

Ercsi és Isti kapcsolata is pont azt testesíti meg, amiben hiszünk teljes szívünkből. Ahogy olvastam a válaszokat, picit magunkra is ismertem. Amikor megálmodtuk ezt a sorozatot, akkor az ő nevük is az elsők között jutott eszembe. Büszkén vállalom, hogy régóta tagja vagyok a Tudatos Hedonizmus közösségnek, amely Ercsiből indul ki. 34 éves nő, két csodálatos gyermek édesanyja, gondoskodó feleség és több, mint 10 000 ember barátnője. Mindenkihez van egy kedves szava, őszinte, támogató és nem ítélkezik, pont ezért az ember úgy érzi, hogy körülötte melegség van. A tudatosságát tisztelem a legjobban, hogy nem adja fel, cselekszik, próbálkozik. Néha hibázik, de felelősséget vállalva megy tovább. Ez az elszántság jelenik meg a házasságában is, soha nem veszi természetesnek Isti jelenlétét. Gyakorolja a hálaadást, sőt érzi is. Erre inspirálja a követőit is, mert ahogy mondjuk, mindenkinek lehet olyan párkapcsolata, amilyenre vágyik. Nem könnyű, néha reménytelennek tűnhet, de mindig van egy új szemszög, egy új lehetőség, ami megmozgatja a rendszert. Ez egy nagyon különleges része a sorozatunknak, mert most mind a ketten válaszolnak egy-egy kérdésre, hiszen így teljes a kép, vagyis a kapcsolatuk.

szövetségben

szövetségben Ismerjétek meg Ercsi és Isti szövetségét szövetségben 

Üzenetben beszéltük meg a randinkat, de aznap nem sok kedvem volt hozzá. A barátnőmmel sétáltunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól, már készültem lemondani a találkozónkat, amikor felhívott. Meghallottam a hangját, és olyan volt mintha megérintette volna a lelkemet. Minden benne volt, hozzám szólt az életem. Minden, ami most a valóság. Ez a jó érzés végig bennem maradt, amikor kiszállt az autóból, amikor a kezét nyújtotta, végig. Mai napig, ha becsukom a szemem, látom magam előtt, azt is tudom milyen ing volt rajta. „Otthon vagyok” érzés kerített hatalmába. Nem siettünk el semmit, időt és figyelmet szántunk arra, hogy igazán megismerjük egymást. Órákon keresztül beszélgettünk tényleg mindenről, az életről, a céljainkról, a félelmeinkről, a vágyainkról. Nevetgéltünk, nosztalgiáztunk, élményeket gyűjtöttünk. A 9. randinkon csattant el az első csók, ami a mai világban elég lassú tempónak számít. Isti tényleg szánt arra energiát, hogy meghódítson. Talán húztuk is kicsit az időt, hogy megőrizzük az ismerkedésünk varázsát.

Mit jelent számodra a házasság? szövetségben  szövetségben

Ercsi: Nagyon erős kapcsolat, szövetség. Vannak különböző minőségű kapcsolataink az életünkben. Van a családunk, akiket kapunk, nem választhatjuk meg. Nagyon szoros, vér kapcsolat van közöttünk. Vannak a barátaink, akiket megválaszthatunk, de nem válnak rokonokká. Egyetlen egy embert választunk, aki a családunk tagjává válik, ez a személy a házastársunk. Szerintem ez mindent elmond.

Isti: Egy köteléket, ami annyit tesz, Te bízhatsz bennem és én bízhatok benned.

 …hogy önmagam lehetek mellette. Talán ez picit önzően hangzik, de nem tudnék úgy élni, hogy meg kell feleljek, meg kell hasonuljak. Tényleg annyira szeret, mindenestül. Nem tudom olyan oldalamat mutatni, amit elutasítana. Nagyon fontos nekem az őszinteség, ami néha nem esik jól a másiknak, de ő így szeret. Szeretném úgy megmutatni magam, ahogy vagyok, és ő megadja nekem ezt a szabadságot. Fontos nekem, hogy ne olyannak szeressenek, aki én nem vagyok!

Támogat abban, hogy kiteljesedhessek mindenféle tekintetben.

Szeretem a humorát, sokat szórakoztat, annyit nevetünk. Szeretem ahogy az élethez hozzá tud állni.

Igényes magára és a környezetére, odafigyel az egészségére. Ebben is közös nevezőn vagyunk. Megeszi szó nélkül azokat az egészséges ételeket, amelyeket elkészítek. Tudatos ő is, nyitott az egészséges táplálkozásra, a mozgásra. Sőt előre húz, ösztönöz a folyamatos mozgásra.

Azt szeretem a feleségemben a legjobban…

…hogy tartása van, nyitott es szeretet teljes mindenkivel. 

Isti: Az egymás iránt érzett feltétel nélküli bizalom, egyenrangú partnerség,  nyílt párbeszéd tabu nélkül, közös életcélok, nincsenek leosztott szerepkörök, ott segítjük egymást, ahol a másik segítségre szorul, és el is fogadjuk egymás segítségét.

Ercsi: Őszinteség, ez jut először eszembe. Sokat beszélgetünk mindenről IS, ami velünk történik, ami körülöttünk, tényleg mindenről. Ha látom Istin, hogy valami nyomasztja, akkor nyitok felé, és ez fordítva is igaz. Szerencsés vagyok, mert bármit megbeszélhetek vele, a legmélyebb érzéseket is.

Nem harcolunk egymás ellen, nincs támadás vagy védekezés. Sokszor látom, hogy férj és feleség riválisai egymásnak, olykor még irigykedés is feltűnik a kapcsolaton belül. Hajlam bennünk is meg van, de tudatosan próbáljuk ezt kezelni, megelőzni. Például amikor munka után ír, hogy megy edzeni, akkor elhangzik olykor tőlem is, hogy: “Jaj, de jó, hogy mész mozogni, irigykedem! Én pedig itt maradok egyedül a két gyerekkel… “
Ott van a mentorprogram is, talán Istiben néha felmerül a féltékenység, mert arra vágyna, hogy a gyerekek után, ő legyen szeretgetve. Erről is sokat beszéltünk, látja, hogy ez egy szerelemprojekt, ami feltölt. Néha a kapcsolatunk rovására megy, mert az estét nem vele töltöm, de ez a hobbi annyi pluszt ad, hogy nekem is könnyebb utána adnom. Van miből adjak a gyerekeknek és neki is, sokkal frusztráltabb lennék enélkül. Igyekszem az egyensúlyt megtalálni. Anya vagyok, feleség, de nő is, aki szeretné önmagát is megvalósítani, szeretne kiteljesedni. 

Ercsi: A kapcsolatunk elejétől érzem, az első pillanattól kezdve megadta a tiszteletet, a módját, meghódította a szívemet. Nem rohant le, tényleg szeretett volna megismerni ( és ez azóta is tart), tiszteli bennem a nőt, az embert.

Elképesztő, ahogy mellettem állt a gyermekeink születésénél. Emberként, férjként és férfiként. Különösen Kamillánál, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy kórházba kell mennünk. Vajúdás közben összeomoltam, sírtam, nagyon szerettem volna otthon, háborítatlan szülni. Isti teljesen átszellemült, mint egy hatalmas hős, Isten, dzsinn, felemelt. Nem tudom honnan vette azt az erőt, azt a kiállást. Valami át transzformálódott az agyában, és azt mondta minden úgy lesz, ahogy én szeretném. Ezzel az attitűddel kísért be a kórházba és az utolsó pillanatig mindenre figyelt, mindent a kezében tartott úgy, ahogy korábban tőlem elhangzott, hogy úgy szeretném. Azt akarta, amit én akarok, hogy nekem jó legyen. Egy szikla volt, amibe kapaszkodhattam.

Isti: Nincs különös emlék,  nálam sokkal jobban  raktározódnak azok a pillanatok, amikor indokolatlanul megölel, vagy elmondja, hogy szeret.

Isti: Megiszunk egy kávét, vagy megszeretgetjük egymást.

Ercsi: Szeretünk együtt mozogni, feltölt minket és egy közös élmény. Tegnap elvittük a telefonomat, hogy a képernyővédőt lecseréljük, és ebből is képesek vagyunk randit “varázsolni”.  Nem vesszük természetesnek a kettesben töltött időt, értékelünk minden pillanatot, amit együtt tölthetünk. Fontos számunkra, hogy mind a ketten együtt töltött időnek éljük meg a közös pillanatokat. 

Ercsi: Talán már nem fogtok meglepődni, de ezt is megbeszéljük, átbeszéljük. Legtöbbször hasonlóan gondolkozunk, egy irányba nézünk. Ritkán fordul elő, hogy valamiben nem értünk egyet, de olyankor érvelünk egymásnak. Érdekel, hogy mit lát másképpen, hogyan döntene, mi a véleménye. Nagy konfliktusunk még ebből nem volt, hasonló az értékrendszerünk, ezek pici eltérések. Nem fontos dolgoknál pedig sokszor elengedjük.

Isti: Az egyéni döntéseket is megosztjuk a másikkal, és figyelembe vesszük a másik véleményét. Ergo mindenből közös döntés lesz.

Mi a párkapcsolati szupererőd? szövetségben

Isti: Az érzelmi intelligenciám a kortárs férfiakéhoz képest úgy gondolom összességében kedvező képet mutat.  🙂

Ercsi: Nosztalgiázásból, most például a kérdések megválaszolásából. Emlékezem a kezdeti pillanatokról és az azóta közösen átélt élményekről. Jó feleleveníteni, mert ő ugyanaz az ember, akibe beleszerettem, ahogy én is ugyanaz a nő vagyok. Ezeket az érzéseket képes vagyok visszahozni a jelenbe is. Újrahangolódok a szerelmes létre.

Isti: Ilyenkor arra emlékeztetem magam, hogy ami igazán fontos abból minden  adott az életemben. Ha ez nem sikerül, akkor is ott van meg a feleségem, aki kirángat a negatív hullámból.

Mi történt a kapcsolatotok legnehezebb, legmélyebb pontján? Hogyan vészeltétek át?

Ha szívesen követnéd ezt az inspiráló, erős nőt, akkor irány:

Milyen kérdést tettél volna még fel szívesen? Van olyan pár a környezetedben, aki inspirál téged és szívesen megismernéd a történetüket? Írd meg nekünk üzenetben, minden visszajelzésért hálásak vagyunk!

Ha szeretnél elsőként értesülni a legújabb interjúkról, akkor kövess minket is!